Május 12.@Campona Open Air - A Hadüzenet

A Skizotype zenekar meghívásának köszönhetően lehetőségünk nyílt fellépni a Campona Open Air nevű rendezvényen május 12-én, szombaton.

A koncert egy, a Campona Bevásárlóközpont (Bp. 22. ker., Nagytétényi út 37-43.) mellett felállított szabadtéri színpadon kerül megrendezésre, a részvétel ingyenes.
Facebook Event:
http://www.facebook.com/events/397693193579510/

Miért érdemes eljönni? Először is, bízunk abban, hogy vagytok még elegen, akik szerettek vagy utáltok bennünket eléggé ahhoz, hogy megérje. Másrészt a "The Source" lemezről ismert dalok mellett hallhattok tőlünk új számokat, és egy rég elfeledett meglepetésdalt is!
Továbbá mocsok egy fajta vagyunk.
Bár viszonylag korán, 19:00 órakor lépünk színpadra, senki ne számítson kora esti matinéra! Tűzbe hoz bennünket a gondolat, hogy a fellépés szabadtéri, ingyenes mivolta végett olyan emberek is láthatnak, hallhatnak majd bennünket, akiknek maguktól eszükbe nem jutna Dr. Melancholia koncertre menni. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy ráteszünk még két lapáttal, vagy amennyivel jólesik.

Pont eléggé tele van a faszunk a mézesmázos, "szimpi-művészlélek-vagyok-szeressetek" típusú, rock 'n' rollt kiáltó, de óvatosan élő, és főként óvatosan zenélő seggfejekkel, hogy végre a régi lendületet megsokszorozva törjünk az életükre.
Egy ilyen nyilvános rendezvény kitűnő alkalom lehet arra, hogy valami elkezdődjön, amire aztán kénytelen lesz mindenki odafigyelni. A XXI. század fokozatosan nyírja ki azt a szellemiséget, ami nélkül nincs rock 'n' roll. Volt már ezelőtt is, hogy döglődött, de a végén mindig kiderül, hogy egyszerűen szükség van rá.
Az internet, és főleg a facebook által napi szinten annyi inger éri az embert, hogy csaknem lehetetlen felmutatni noname zenekarként olyasmit, ami komolyabb érdeklődést ébreszt. Vannak, akiket ez megállít. A jó hír, hogy mi nem tartozunk közéjük. Tart ez az állapot, ameddig tart, addig is ugyanolyan mocskosul fogjuk tolni 5 embernek, 50-nek, 50 ezernek, legyetek akárhányan. A rock and rollnak szüksége van a Sátánra.

Ez a kibaszott koncertpromó nem egyszerűen az esemény reklámja, hanem egy hadüzenet a dögunalmas, szarfaszú zeneiparnak!
Kezdődjön a fuck 'n' roll, niggerek!

A kezdési időpontok:
*18:00 - 19:00* Skizotype
*19:00 - 20:00* Dr. Melancholia



Stúdiónapló 2012 - 4. rész

A stúdiónaplónk utolsó fejezete... Erre a jeles alkalomra hagytuk meg a legbrutálabb témákat, a végére pedig egy bakiparádét is becsempésztünk. A felvételen a kegyetlen"Purgatory", a címadó "Inquisition Playhouse", és a mocskosul beteges "Make a Gun" hallható. Az album megjelenése 2012 nyarán várható.

Stúdiónapló 2012 - 3. rész

Miután megünnepeltük Krisztus feltámadását, ünnepeljünk meg a Sátánét is a Dr. Melancholia stúdiónaplójának harmadik részével! A videóban elhangzó dalok a "The Big Magician", illetve a "Got No Self".


Stúdiónapló 2012 - 2. rész

Ha kíváncsiak vagytok az eddigi legszélsőségesebb érzelmekkel teli számunk felvételére, nézzétek meg stúdiónaplónk második részét! A videóban hallható dalrészletek az "Express Cocksucker", illetve "Kiss of the Muse" című szerzeményekből származnak.


Ramones Mania + Dr. Melancholia

Április 3-án, kedden a Ramones Mania vendégeként lépünk fel a Pecsa music Caféban.
Információk az alábbi flyeren olvashatók!



2012. márc. 26. 14:45 | még nincsenek kommentek
Kategóriák: Koncert Címkék: 2012, április, café, dr, fellépés, koncert, mania, melancholia, music, pecsa, ramones
írta: Dr.Melancholia
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Stúdiónapló 2012 - 1. rész

Megígértük ugyebár, hogy hamarosan stúdiónaplóval fogunk jelentkezni videoblogunk keretein belül. Nos, az a bizonyos "hamarosan" most érkezett el!
Alább megtekinthető az első rész, amely az "Easy Cum, Easy Go", "Flying Higher", valamint "Angel In My Hell" című dalokból tartalmaz részleteket.

Az új lemez munkálatai Estendor Lin szemével

Estendor Lin barátunk, aki zenei producerként dolgozik velünk Inquisition Playhouse című nagylemezünkön, írt pár gondolatot a stúdiómunkálatokról, és magáról az anyagról is saját blogján, az indusztrialis.freeblog.hu-n.

"Nagyjából így tudnám összefoglalni: semmi köze nincs semmihez, amit a Dr. Melancholia az elmúlt 7 évben művelt. A zenét meghallgatva a legelső, ami eszembe jutott, az volt, hogy ezeknek a jómadaraknak sikerült belőniük a tökéletes arányt: van benne kemény zúzás, van benne beteges elborulás, dögös rock'n'roll... és bizony van benne bőven dallamosság, érzelem, és egy jókora adag pop - mindenből pont a megfelelő mennyiség. Egy valami azonban nincs benne: felesleges pózolás. Ezt a lemezt nem egy bizonyos, Mansont szorgosan utánzó kis suhanc írta, mint anno a Disneylandet. Ami azt illeti, a zenéről minden eszembe jut, csak Manson nem. Van benne Rob Zombie, Korn, Nine Inch Nails, Depeche Mode, talán némi Alice Cooper is, de mindegyik csak hatásként jelenik meg. A Dr. Melancholia, úgy tűnik, végre megtalálta a saját hangzását." - írja Lin.

Rövidesen DrM Klub névre hallgató videoblogunkban mi magunk is jelentkezni fogunk  stúdiónaplóval, addig is az audiovizuális élményt megelőzően olvassátok el Lin teljes beszámolóját!

A teljes cikk elolvasásához katt ide!

Pulzus középdöntő + Interjú!

A Pulzus tehetségkutató elődöntőjén 44 zenekar közül a 6. helyen végeztünk, így bekerültünk a március 16-án, pénteken megrendezésre kerülő középdöntőbe! Az eseményre szintén a PeCsa Caféban kerül majd sor, hamarosan több infó is várható ez ügyben!

További hír, ami a tehetségkutatóhoz kapcsolódik, hogy a Metalkilincs blogon megjelent egy interjú Christina bin Ladennel, ami alább olvasható el!


Honnan jött az ötlet, hogy Marilyn Manson magyarországi követői legyetek?
Christina bin Laden: A kezdetekkor valóban erről szólt a történet, azóta viszont eltelt jó néhány év, és többször voltunk –szerencsénkre- kénytelenek újraértelmezni magunkat. Ha másért nem, hát a rendszeres tagcserékből következően. Mindenki tudja, hogy minden produkciónak van egy érési ideje. Én még ezt kiegészíteném azzal, hogy szerintem soha nem lehet készen. Ha valami megmarad állandónak, az egy idő után unalmassá válik számomra. Mindig is azokra az előadókra tudtam igazán felnézni, akik képesek voltak rá, hogy akár lemezről lemezre újjászülessenek. Egyebek mellett ez volt az, ami Marilyn Mansonban megfogott annak idején. Eleinte valóban az volt az elképzelésem, hogy létrehozzam a magyar változatát. Ahogy azonban elkezdtem a zenélést, egyre markánsabban fogalmazódott meg bennem az igény arra, hogy amit csinálok, az ne egy kib…ott „b verziója” legyen valami másnak, hanem messzemenőkig azt fejezze ki, ami én vagyok. Ma már ez hibátlanul működik is.
Ha emlékeztet arra, amit Manson csinál, ezzel semmi baj nincs. Volt már, aki Trent Reznorhoz vagy Jonathan Davishez hasonlított. Valójában ez megtisztelő, hiszen ezek az emberek számomra példaképek. Ha megnézed Mansont, rajta is észreveheted, hogy kik jelentették a fő inspirációt a munkásságában. Ahogy egyébként bárki másnál szerintem. Kérdezték már, hogy miért nem hagyom a sminkelést meg az extrém fellépő ruhákat a f.szba, hiszen így mindig is őhozzá fognak hasonlítani, de ez nem így megy… Ha ez az ára annak, hogy a színpadon ne legyek kamu, hanem azt fejezzem ki, ami valójában vagyok, hát legyen. Egyébként pedig a dalainkból kiderül, hogy nem egy „b változat” vagyunk.

Ha jól tudom, a tehetségkutatóra a produkció lájtosabb verziójával jöttetek. Mi szokott még történni a színpadon, amikor "bekeményítetek"?
CbL: Nagyon ritka az, amikor tudatosan bekeményítünk. Ez többnyire csak jön magától. A tehetségkutatóra nem azért hoztunk egy kevésbé provokatív műsort, mert így terveztük, hanem mert a körülmények ezt hozták ki belőlünk. Úgy értem, el kellett játszanunk három dalt, amit a zsűrin kívül olyan emberek kísértek figyelemmel, akik valószínűleg most láttak bennünket először, a technika ördöge sem volt rest, hogy megszopasson minket, és még szar formában is voltunk. Régebben egyébként a show-t főleg a szexualitás groteszk megjelenítésére építettük. 2008 környékén sokáig egy szál tanga meg combfix volt a fellépő ruhám, akkoriban történtek érdekes dolgok a színpadon, még ha a majdnem állandónak számító sérüléseimet nem is számoljuk.
Az egyik koncertünk például pont úgy zajlott, hogy épp akkor volt folyamatban a magánéletem összeomlása, ennek eredménye pedig egy ordenáré zúzás lett. Egyszer majdnem el is ájultam a műsor közben, egy másik dalnál meg előkaptam a farkamat, és rántottam rajta egy-kettőt. Mondhatni, totál elborult az agyam, a többiek pedig ilyenkor általában velem tartanak az őrületbe. Minden esetre ma már másképp csináljuk a dolgokat. Elegem lett abból, hogy a löttyedt seggemet mutogassam, mert azt megteszik helyettem a sztriptíz bárokban, élvezetesebb formában. Ma már arra törekszem, hogy ha valami provokatívat teszek, annak legyen mélyebb mondanivalója.

2005-ben alakult a zenekar, nem kisebb céllal, mint hogy totálisan felborzoljátok a kedélyeket és rajongókat illetve ellenségeket szerezzetek magatoknak. Milyen sikereket könyvelhettetek el az elmúlt 7 évben?
CbL: Igazán nincs is értelme a kedélyek felborzolásáról beszélni… Az emberek ingerküszöbe egyre kijjebb tolódik, lassan már csak azzal tudod őket kizökkenteni, ha odamész a tömegbe, és lelősz egyet közülük. Nevetséges, hogy manapság Lady Gaga számít a legprovokatívabb jelenségnek a maga több-tízmilliós rajongói bázisával meg a kib…ott rágógumi slágereivel. Valahol bírom a csajt, mert nagyon ügyesen csinálja, amit csinál, sőt, meg is van az egyik CD-je, de egy igazi rock and roll közellenség nem ilyen. Tudod, az elejétől fogva arra utaztam, hogy én legyek az a szar alak a posztereken, akitől okádnak a konzervatív szülők, ha csak ránéznek. Ha pedig meg is hallgatják, minimum azért leszarozzák a zenéjét is, mert annyira utálják a pofáját. Egyszerűen azért vágytam erre, mert dühös vagyok a világra. Az ostoba, felszínes emberekre, akiket madzagon rángatnak, kedvükre manipulálnak a hatalmasok. A hatalmasokra, akik a pénzért nem átallnak bárkinek a sorsát megnyomorítani. Az érdemtelenül hírnévre és pénzre szert tevő majmokra, akik még lovat is szopnának, ha ez lenne az ára annak, hogy szerepeljenek az újságokban.
Azokra a hiénákra, akik miatt a zenében az üzleti szempontok seggbe kúrják a művészi szempontokat. A szülőkre, akik a silány nevelésükkel ugyanakkora faszokat nevelnek fel, mint ők maguk. Dühös vagyok általában véve a pénzre, az emberi természetre, és saját magamra azokban a helyzetekben, mikor felismerem, hogy ugyanolyan gyarló féreg tudok lenni, mint mások… És még hosszan sorolhatnám. Szóval, adni akartam a világnak. Egyrészt valami jót, másrészt valami fájdalmasat. Mint mondtam, a mai világban elérni, hogy az emberek figyeljenek rád annyi inger mellett, amennyi éri őket napi szinten, csaknem lehetetlen. De megadni magunkat…na, az nem a mi műfajunk. És hogy válaszoljak is a kérdésedre: amit az elmúlt 7 évben elértünk, azt egy rakás szarnak tartom.

2009-ben elkészült a The Source című lemezetek majd tavaly egy maxi. Gondolkodtatok akkor kiadóban?
CbL: Többször is átgondoltuk már a dolgot, de tartok tőle, hogy egy kiadó többet venne el belőlünk, mint amennyit képes lenne hozzánk tenni. Úgy értem, nem egyszerűen anyagi, hanem művészi értelemben. Az tiszta sor, hogy kis kiadóval nem sokat segíthetnénk a hírnevünkön. Ahogy tiszta sor az is, hogy a nagy kiadók az olyan produkciókat preferálják inkább, amik gyorsfogyasztásra készülnek, mert a kib…ott pénzen kívül nekik semmi se számít. Vagy szóba se állnának velünk, vagy megpróbálnának bennünket a saját szájízük szerint átértelmezni – szerintem ez a két lehetőség jöhetne szóba magyar szinten. Globális szinten meg ki tudja…
Vannak országok, ahol el tudom azt képzelni, hogy akár egy nagyobb kiadó is vevő lenne ránk, éppen ezért gondolkodunk nemzetközi sikerben. Ezért nem éneklek már magyar dalszövegeket, és ezért nem is akartam soha olyan zenét írni, ami itthon tutira eladható lenne. Meg tudtam volna úgy is csinálni ezt a zenekart, hogy 2-3 éven belül befusson, a baj csak az, hogy én zárt segglyukkal születtem. Van épp elég nyílt seggű zenész az országban, aki boldogan engedi, hogy üzletileg megdugják, én meg inkább éhen döglök közben, ha kell, de azt legalább hittel teszem.

Hamarosan jön egy újabb lemez. Milyen stádiumban van és ezzel mi a terv? Gondolok itt főleg a promócióra.
CbL: Elég sok pöcsölés volt a lemezzel, aminek egy része anyagi hiányosságok miatt történt. Most viszont elég jól haladnak a dolgok, talán májusban már meg is jelenhet. Az ének felvételénél tartunk nagyjából félúton, amit még némi utómunka, aztán fotózás, borítókészítés, ilyesmik fognak követni. A promócióra még nincs végleges, kidolgozott tervünk, de több lehetőség szóba került. A legvalószínűbb egyelőre az, hogy keresünk egy olyan terjesztőt az anyaghoz, aki kellően jó ajánlatot tud nekünk tenni, aztán a többit meglátjuk. Egyébként mindenki elég bizakodó az albummal kapcsolatban, aki eddig hallotta, főleg Estendor Lin, a valamikori Wet Lips zenekar frontembere, aki zenei producerként dolgozik velünk. Egyszerűen imádok vele együtt melózni! A stúdióban a szart is kitapossa a beleimből, hogy a felvételek száz százalékosak legyenek, és emellett rendre nagyon király ötletekkel rukkol elő. Nem fél keményen megkritizálni, és ez nagyon építő.
Továbbá most fordult elő első alkalommal, hogy egy másik taggal közösen írtam dalokat. Cider Williams gitárosról van szó, akivel az utóbbi pár év során nemcsak a legjobb barátok lettünk, de zeneileg is teljesen egymásra hangolódtunk. Sokszor olyan témákat írt, amiket akár én is kitalálhattam volna. A lemez címe egyébként Inquisition Playhouse lesz, és egy jóval érettebb, kiforrottabb hangzással és stílussal kell számolni, mint ami a The Source-on volt hallható. Meg némileg több gitárral, kevesebb elektronikával, ami persze, nem azt jelenti, hogy egyszerű, lecsupaszított rockzenét kezdtünk el tolni, hanem azt, hogy ezúttal szakítottunk a The Source elvontabb zenei megközelítésével, és feszesebb dalok születtek.

Apropó promóció. Mennyire veszitek igénybe a hazai online rock portálokat promóció céljából?
CbL: A promóció terén maga vagyok a megtestesült katasztrófa, márpedig az ilyen jellegű feladatok eddig mindig rám maradtak. Az igazság az, hogy nincs affinitásom hozzá. Egyébként a The Source kapcsán kerestem meg néhány zenei portált, de közülük csak egy méltatott válaszra, illetve náluk meg is jelent aztán egy eléggé pozitív hangvételű lemezkritika. A többiek nem tudom, miért nem jeleztek vissza. Hogy én csináltam valamit szarul vagy ők szartak rám nagy ívben, ez már soha nem fog kiderülni valószínűleg.

Tehetségkutató. Mi vett rá Benneteket, hogy nevezzetek?
CbL: Legutóbb 2008-ban neveztünk be tehetségkutatóra, és ez volt a legelső ilyen alkalom is egyben. Ott viszont közönségszavazás volt kézfeltartással, ami szerintem vicc kategória. Gyakorlatilag az ilyesmi arról szól, hogy ki tud több havert összetrombitálni, nem pedig arról, hogy valójában ki volt a legmegnyerőbb. Akkor meg is fogadtuk, hogy nem tehetségkutatózunk soha többet. Hogy mégis meggondoltuk magunkat, ez annak köszönhető, hogy a Pulzus már első olvasásra is kimondottan ígéretes lehetőségnek tűnt. Egyrészt a díjak, másrészt a szakmai zsűri miatt. Megéreztem a levegőben, hogy itt olyasmiről lehet szó, ami valóban korrekt, és a többieket sem kellett hosszasan győzködnöm, hogy benevezzünk.

Azt hallottam, hogy nem vagytok egy egyszerű eset. Általánosságban hogyan fogadják az emberek a produkciótokat?
CbL: Valójában egyszerű eset vagyunk mi, csak vannak, akik szeretnek bennünket túlbonyolítani. Voltak olyan klubok, akik egyszerűen kiprovokálták belőlünk azt, hogy balhézzunk, azzal, ahogy bántak velünk. Aztán persze, el lettünk könyvelve elszállt, allűrös seggfejeknek. Holott ez nagyon nem így van. Mindig is arra vágytam, hogy világszinten ismert banda legyünk, mindemellett pedig úgy vélem, hogy ha ez sikerül, akkor sem leszünk más emberek. Mindenki ugyanolyan büdöset szarik, mint bárki más, ahogy a boncasztalon is mindenki meztelen seggel fog ott feküdni, függetlenül attól, hogy ki volt, mi volt. Szóval, ha valaki, én aztán nagyon is utálom az allűrös, beképzelt figurákat. Minket viszont többnyire már akkor ilyennek tartanak, amikor meglátnak. Merthogy imidzse csak sztároknak lehet… „Ezek meg mit képzelnek magukról? A kutya nem ismeri őket, és ideállítanak tökig kifestve, mindenféle elvarázsolt göncökben… Meg amúgy is, buzik ezek, hogy festik magukat, vagy mi az isten?” Na, ezt a hozzáállást nem egyszer megkaptuk már.
Én úgy gondolom, hogy egy zenekarnak adnia kell annyira magára, és nem utolsósorban tisztelnie kell annyira a közönségét, hogy a színpadi produkció fontosságát is szem előtt tartja. Ami nyilván nem azt jelenti, hogy minden bandának úgy kellene kinéznie, mint nekünk, csupán annyit, hogy legyen valami arculata, és legyen látványos a koncerteken. Nos, ez egy helyben állva, utcai gúnyában nem működik. A mai zenekarok többsége a hangszeres tudásra hegyezi ki az egész történetet, ami viszont a közönség számára általában tök nyolc, hogy van-e. Nekik az kell, hogy élet legyen a műsorban. A közönség szerencsénkre sokkal pozitívabban fogadja azt, amit csinálunk, mint egyik-másik klub, ahonnan az elejétől fogva kiutálva éreztük magunkat. Persze, elvakult idióták mindig akadnak. Volt már olyan is, hogy három gyűlölködő barom csak azért fizette ki a belépőt, hogy a koncert közben leköphessenek sörrel. A buli végén aztán odamentem hozzájuk, hogy mi is a kib…ott problémájuk, erre az volt a három macskajancsi válasza, hogy angolosan távoztak.

Ki tervezi meg a zenekar arculatát?
CbL: Arról nagyrészt én tehetek, bár a többiek kiváló bűntársaknak bizonyulnak. Hacsak azt nem számoljuk, hogy a rúzsmániámmal némelyiküknek nem akaródzik azonosulni. Tudniillik nekem az a vesszőparipám, hogy a szemfesték önmagában kevés, mert azt egy csomó banda csinálja. Csomó olyan is, aki egyébként azért csinálja, mert ez olyan szépfiús dolog. Szerintem meg pokolba a szépfiúsággal! A rock and roll számomra mindig is a csúnyaságról szólt inkább. A Dr. Melancholia imázsa azért olyan, amilyen, mert képviselni hivatott azt a fajta csúfságot, azt az ördögi vigyorral bárkinek lófaszt mutató hozzáállást, amit világszinten eltűnni látok a rockzenéből.
Szerintem a rock and rollnak mindig is szüksége volt, és szüksége lesz a Gonoszra. Mert az csábító, érdekes, és felkavaró. Nem elég az, hogy esik az eső és fúj a szél. Én hurrikánt akarok meg egy pusztító tsunamit. Persze, ez nem egyszerűen a kinézetről szól. Ez inkább olyasmi, amit élni kell, a többi jön magától.

Tervek 2012-re?
CbL: Mint mondtam, május környékén szeretnénk végre megjelentetni az Inquisition Playhouse albumot, aztán elkészíteni minden idők legkoszosabb magyar videoklipjét az Easy Cum, Easy Go című dalunkhoz. Ezúttal jóval többet szándékozunk koncertezni is, mint korábban. A zenekar jelenleg a legjobb formájában van. Soha nem volt még olyan erős felállás, mint a mostani. Cider Williams gitárossal, Rob Jonas dobossal, és Dan Dalton basszusgitárossal az oldalamon azt mondhatom, ez az a banda, amit mindig is szerettem volna. Szóval, ez most tényleg olyasmi, amit minél több embernek látnia és hallania kell.


Forrás: Metalkilincs

 

Orcoo nem tagja már a zenekarnak

A döntés közösen született, és igen hosszú, mindkét oldalon meglévő dilemma eredménye. Tulajdonképpen múlt hajnalban sikerült megbeszélnünk azt, amit meg kellett. Orcoo nem érezte már annyira otthon magát a bandában, ahogyan a kezdetekkor, így aztán mindnyájunk számára a különválás bizonyult a leginkább építő jellegű megoldásnak, amely kimondottan békés, korrekt módon zajlott le.

Orcoo 2008 elején csatlakozott a Dr. Melancholiához, és mintegy négy évig gyűrte velünk a rock and rollt. Bármibe is kezdjen a jövőben, ahhoz sok sikert kívánunk neki!


A zenekarba új gitárost nem veszünk be a megüresedett posztra, így aztán négyen folytatjuk tovább a zenélést a következő felállásban:

Christina bin Laden - ének
Cider Williams - gitár
Dan Dalton - basszusgitár
Rob Jonas - dob

2012. febr. 22. 23:06 | 2 komment
Kategóriák: Helyzetjelentés, Közlemény, Hírek Címkék: 2012, dr, felállás, melancholia, orcoo
írta: Dr.Melancholia
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

DrM Klub - Rock & Roll Egyetem

Cider Williams és Christina bin Laden egy szép februári, borgőzös estén leültek, hogy megvitassák, ha nem is az élet, de a rock 'n' roll nagy dolgait. Annak mibenlétét, egykori és mai jelentőségét, helyzetét, de leginkább azt, hogy mennyiben a hangszeres tudás, és mennyiben az érzés határozza meg.
Néhány poénkodásba fulladt kör után egész jól belelendültünk a témába, és hát természetesen nemcsak beszéltünk a rock and roll-ról, hanem éltük is. Nem titok, hogy elég lesújtó véleményünk van a mai felhozatalról, de leginkább hozzáállásról. Szóval, adtunk neki, és a végén még arra is maradt idő, hogy Cider lezavarjon egy igencsak piaszagú monológot a blues eredetéről. Mert megtehetjük.




Skizotype - Iris. Opened. Tight.

Készen álltok a zenei vérfrissítésre, gecik?
Ha igen, akkor a Dr. Melancholia "Inquisition Playhouse" lemezének megjelenése előtt töltsétek le ezt a cuccot! A Skizotype "Iris. Opened. Tight."-ja megmutatja, hogy igenis van merre haladni a kibaszott magyar zeneiparban. Végre valami, amit az évtizedekkel lemaradt metal-hívők utálhatnak, a király figurák meg tolhatnak ezerrel!

Letöltés: http://www.mediafire.com/?bik18wc63366k76


Egy kis kedvcsináló:



-CbL-

Régi-új basszerosunk: Mr. Dan Dalton

Örömmel jelentjük be, hogy régi basszusgitárosunk és cimboránk, Dan Dalton visszatér a zenekarba! Dan 2006 végétől 2008 elejéig volt a Dr. Melancholia tagja, sokan pedig a Disorderlies zenekar basszusgitárosaként ismerhették meg ezután. Jelenleg az elképzeléseink jobban egybeesnek, mint bármikor korábban, így aztán ígéretes együttműködésnek nézünk elébe.

DrM Klub - Dr. Melancholia próba és utókarácsony

Christina bin Laden akkora spíler volt, hogy ingyen szerzett egy karácsonyfát, szerencsétlenségére viszont Rob Jonas felhívta a figyelmet annak tényére, hogy februárban a karácsony már régmúltnak számít, később pedig arra is, hogy a La Fiesta a legjobb bor a világon. Cider Williams megemlékezett a "néger buzipornó" jelentőségéről, persze csak azt követően, hogy karácsonyi ünnepélyünk közepette betámadott bennünket született Izom Tibor, nyolc általánost végzett ex-birkózó. Mindezek után még maradt időnk és energiánk brunyálni, és végre zenélni is egy kicsit.

2012. febr. 15. 22:07 | még nincsenek kommentek
Kategóriák: DrM Klub Címkék: buzipornó, dr, drm, fiesta, izom, karácsony, klub, la, melancholia, néger, tibor
írta: Dr.Melancholia
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

Pulzus tehetségkutató - Első forduló

Először, és egészen eddig utoljára 2008-ban neveztünk be tehetségkutatóra. Akkor az elődöntőig sikerült eljutnunk, ahol is életünk legmocskosabb és legbalhésabb fellépését produkálva kiestünk. Akkor a körülmények alakították úgy, hogy minden mindegy legyen. Most, jó négy évvel később úgy döntöttünk, ismét megmérettetjük magunkat, méghozzá a Pulzus tehetségkutató színpadán.

Az első forduló február 27-én, hétfőn lesz a Pecsa Caféban (Budapest 14. ker., Zichy Mihály u. 14.), és 17:00-től egészen 23:00-ig lépnek majd fel a versenyzők. Hogy mi egész pontosan mikor lépünk színpadra, még nem lehet tudni, de amint megtudjuk, természetesen értesítést adunk róla.
A korrektség kedvéért el kell mondanunk, hogy nagy koncertre ne számítson senki, hiszen mindössze három dalt fogunk játszani (az új lemezről), az eseményen résztvevők jelenléte viszont kétségtelenül nagy támogatást fog jelenteni. A részvétel ingyenes.

Flyer:


-CbL-

Inquisition Playhouse lemezborító-részlet

Ez fog történni, ha nem fogjuk be a pofánkat.
(Egy kép az Inquisition Playhouse lemezborítójából.)
Nagyításért kattints a képre!

Máris tiltott gyümölcs a DrM Klub? :D

Ha most elkezdenék arról rizsázni, hogy a demokrácia a gyakorlatban egyenlő azzal, hogy akinek elegendő pénze és/vagy hírneve van, az szinte bármit megtehet, akkor eléggé közhelyes fasznak tűnnék, és még rám is kiálthatna bárki teljes joggal, hogy "Jó reggelt, faszikám!"
Érdekesebb téma ennél, hogy a demokrácia nagy vívmánya, hogy a kisemberek is lehetnek annyira szabadok, hogy ha akarják, feljelenthetik, de az interneten legalábbis jelenthetik egymást. Így aztán mindazok, akiknek alapvetően nincs életük, minden jöttment nullakarcsi, akinek minden produktuma az, hogy reggel szarik egyet, a társadalom hasznos tagjának érezheti magát. Például mikor? Olyankor, amikor talál egy Dr. Melancholia videót a Youtube-on, és lát benne egy meztelen segget, amit joga van kifogásolni. És ő meg is teszi! Persze, ahhoz, hogy a meztelen segget láthassa, már jó két percet meg kellett néznie a videóból, ami érdekes olyan esetben, mikor az illetőnek egyértelműen nem vagyunk a szíve csücskei.
Azt már nem is feszegetném részletekbe menően, hogy a mi videónk, amely - idézem - "megsértette a YouTube meztelenséget vagy szexualitást bemutató videókkal kapcsolatos irányelvét", mennyivel gyengébb, mint némelyik olyan tartalom, amelyeket eszükbe sem jut piszkálni, kezdve a "valóságshow szupersztárok" szuperkúrásaival. De ők legalább valakik ugye, mi pedig senkik vagyunk.

Így aztán gondoltam, legyen nagy az öröme mind a Youtube legénységének, mind a kisköcsögnek, aki feldobott minket, és cenzúrázva visszatöltöm a videót. Ez persze, komoly veszteséget jelent majd mindazoknak, akik férfi meztelen segget szerettek volna látni, mert efféle tartalom sehol máshol nem elérhető nemhogy a neten, de még a világon sem, csak és kizárólag a mi házunk táján.

Összefoglalva, minden olyan figura, aki az idejét nem sajnálja arra, hogy mások levesébe beleszarjon, valamint a Youtube is szívjanak gázt, a cuccos pedig ismét, immár cenzúrázva megtekinthető alább:


-CbL-


Indul a DrM Klub!

Már a Six Years Closer To Hell című egész estés filmünk forgatása alatt megfogalmazódott bennünk, hogy valamilyen formában később is folytatni szeretnénk azt, amit akkor elkezdtünk. (A film még mindig ingyenesen letölthető a www.drmelancholia.com oldalról.)
Tudtuk azt is, hogy csaknem kétórás filmeket kiadni minden évben túlzás lenne, és fölösleges is. Szóval, az út elég világos volt: indítunk egy videoblogot itt, a Dr. Melancholia blogon belül, amelyben rendszeresen fogunk néhány perces adásokkal jelentkezni. A kezdeményezés a DrM Klub elnevezést kapta, asszociálva az egyik magyar kereskedelmi tévécsatorna nevére. Túlnyomórészt mi is hulladékot fogunk közvetíteni: megörökítjük a pillanatokat, amikor szórakozni megyünk, időnként megrendezett trollkodásokkal feszegetjük a tűréshatárt. Mindemellett ott lesznek az értéket képviselő momentumok is: láthattok majd felvételeket a zenekar koncertjeiről, betekintést nyerhettek majd új lemezünk, az Inquisition Playhouse készítésének folyamatába, és az is elő-előfordul majd, hogy értelmes témákról fogunk értelmesen társalogni. Két dimenzióban fog tehát ez a videoblog testet ölteni, a szenny és az érték dimenziójában. Bár a fő inspirációt, mint említettem, saját filmünk, a Six Years Closer To Hell adta a DrM Klub elindításához, a blog forma miatt mindenképp meg kell említenem másik hatásként a Dopeman TV-t. Cider Williams gitárossal nagyjából a zenekarunk filmjének forgatása óta figyelemmel követjük a Pityinger fiúk műsorát, és az ő állatságaik is nagy ösztönző erővel bírtak ránk nézve. Attól, hogy Dopeman TV kópiának tartják majd a DrM Klubot, azt hiszem, még sincs félnivalónk, mert a már említett egész estés filmünkkel tavaly simán bebizonyítottuk, hogy egyedien vagyunk elbaszottak és hülyék.

Minek is tovább szaporítani a szót? Íme, az első adás:


UPDATE: Fent már a cenzúrázott verzió látható, minek után a Youtube kifogásolta azt az életveszélyesen szexuális tartalmat, ami az eredetiben jelen volt.


-CbL-

2012. jan. 30. 13:35 | még nincsenek kommentek
Kategóriák: Hírek, Aktualitás, Media, Humor Címkék: dr, drm, klub, melancholia, videoblog
írta: Dr.Melancholia
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

A hivatalos weboldal címe megváltozott!

Hivatalos weboldalunk mától kezdve új címen érhető el:

WWW.DRMELANCHOLIA.COM

 

Inquisition Playhouse lemezmegjelenés 2012 első felében

Soha még annyi variálás és pöcsölés nem folyt egyetlen kiadványunk körül sem, mint az Inquisition Playhouse esetében. Ahogy telt-múlt az idő, mindig elszórtam egynéhány információmorzsát, amelyek egy része igazából már nem is aktuális. Tulajdonképpen épp ezért nem is baj, hogy 2012-ig vártunk a megjelentetéssel. Ez az anyag most érett meg arra, hogy kiadjuk a kezeink közül.

Persze, sok kérdés felmerülhet nem csupán a lemezzel, hanem velünk kapcsolatban is. Nincsenek kétségeim afelől, hogy volt már, aki eltöprengett, minek is küszködünk mi még mindig, miért nem oszlottunk már fel rég a picsába? Hiszen a koncerteket mostanság általánosságban is sújtó érdektelenség, de legalábbis alacsony részvétel bennünket sem került el, emellett hat éve létezik a zenekar, és mégsem volt soha áttörő siker, de még stabil felállás sem. A zene, amit játszunk nevezhető már-már lejárt lemeznek is, de minimum nem aktuálisnak, mert tombol a dubstep mánia. Szóval, mégis mit akarunk itt? Világot megváltani vagy csak túlélni valahogy? Nem. Igazából csak művelni tovább azt, amit szeretünk, és amiben hiszünk. Mindemellett pedig továbbra is ott van az a hat éve folyamatosan megmosolygott cél, hogy részévé váljunk a zene világtörténelmének. Itt hagyok is egy gondolatnyi szünetet, hogy aki úgy érzi, kikacaghassa magát, aztán beszélek a kibaszott jó lemezünkről.

A magam nevében mindenképp elmondhatom, hogy ugyan nem szeretnék éhen dögleni, de minden áron jóllakni sem. Hogy szeretek zenélni, az csak egy dolog. Ha nem azt csinálnám, amiben valójában hiszek, már rég visszavonultam volna. És ahogy a többieket ismerem a zenekarban, ezt minden bizonnyal ők sem érzik másképp.
Rá is térek a lényegre. Az Inquisition Playhouse-ról elmondtam már egyet, s mást. Aki ezek közül emlékszik bármire is, gyorsan felejtse el. Igyekszem összeszedni a gondolataimat, és minden végleges és lényeges információt leírni most.

Megjelenés. Pontos dátum még mindig nincs, de az már egész biztosnak látszik, hogy 2012 első feléről beszélünk. Ezt úgy kell értelmezni, hogy nyár elején legkésőbb meg fog jelenni, de jelen állás szerint inkább hamarabb. Ami ennek gátat szabhat, maximum az, hogyha egy valamirevaló kiadó időközben felkarol bennünket, és később szándékozik kiadni a lemezt. Más akadályt egyelőre nem látok, előbbire pedig igen elhanyagolható esély van.
Ami száz százalék, hogy a teljes album megjelenését megelőzően a dalok körülbelül felét egyenként fogjuk megjelentetni 2-3 hetes időközökkel. Az első single az Easy Cum, Easy Go lesz, amelyhez még a lemez kiadása előtt tervezzük leforgatni minden idők legkoszosabb magyar videoklipjét. Korábban szó esett arról, hogy a számok egyik felét egy Let’s Play Some Inquisition című demón adjuk ki a nagylemez előtt. Ezt az ötletet azóta több okból elvetettük.

Műfaj. Jó párszor emlegettük úgy ezt az anyagot, mint a valaha készített legmocskosabb pop-rock lemezt. Ez még mindig megállja a helyét, de mindazok megnyugtatására mondom, akik elkezdtek ennek alapján valami Nickelback-ízű produkciót és önmagunk elárulását vizionálni, hogy ettől félnivaló nincs, mert ez a kiadvány legalább annyira Dr. Melancholia lesz, mint a The Source volt, sőt még annál is jobban. Bizton állíthatom, hogy most találtunk rá igazán a saját hangunkra. Az Inquisition Playhouse azt mutatja meg, hogy miként értelmezzük a pop és rock műfajt jelen pillanatban. Ez az értelmezés nevezhető nagyképűen egyedinek is. Elmondható továbbá, hogy a The Source uralkodó elvontságával és melankóliájával szemben ez egy jóval pörgősebb cucc lesz, olykor kimondottan pozitív hangulattal vagy cinizmussal fűszerezve.

Történet. Mint azt már korábban elmondtam, konceptalbumról van szó, tehát a dalok egy történetet fognak elbeszélni, pontosabban annak első felét. Az Inquisition Playhouse cselekménye egy nagybetűs senki álmodozásával, szárnyalni akarásával indul. A figura egy valamikori seggnyaló, aki valósággal koldult az elfogadásért és figyelemért. Magának is sikerül ráébrednie erre, azzal párhuzamosan, ahogy az őt körülvevő világot egyre jobban kiismeri. Az undort, amely egyre csak nő benne, az egyik legnyilvánvalóbb eszközzel akarja rázúdítani a világra: azzal, hogy antihőssé válik egy rockzenekar élén. Álma megvalósul, és keményen oda is mondogat a dalokban, van viszont egy olyan oldala a történetnek, amivel nem számolt. A rock and roll árnyoldalával. Nemcsak azt tapasztalja meg, hogy még gyerekek is a farkán lovagolnának, de azt is, hogy miként veszíti el önmagát a sok szerep közt, és hogyan mérgezi meg ezzel mások életét, személyiségét is. Megmártózik a legsilányabb férfi-nő kapcsolatokban, amelyek elől, valamint új önmaga és az őt egyre inkább nyomasztó, megfojtó világ elől végül belemenekül egy egyoldalú, bálványozó szerelembe, amely által úgy érzi, visszatalált igazi énjéhez.
És ezen a ponton lehet azt mondani, hogy folytatása következik…

Üzenet. Ugyan, kérem! A sztori adott, ez mindenkinek a szubjektív megítélésén múlik. Korábban szerettem én magam megfogalmazni a dalok, lemezek üzenetét. Ma már tudom, hogy ennek nincs értelme. Hiszen a művészet szépsége éppen az, beszéljünk akár irodalomról, festészetről, vagy épp zenéről, hogy ugyanaz a tartalom mindenkiben máshogy csapódik le, más-más gondolatokat, másmilyen érzelmeket hív elő. Szeretném ezt a szabadságot meghagyni mindazoknak, akik hallgatni fogják ezt a lemezt, és legfőképp azoknak, akik szeretnék érteni is.

Számlista. Sok-sok variálás, módosítás után ez a vége:

01.    Flying Higher
02.    Express Cocksucker
03.    Inquisition Playhouse
04.    Make a Gun
05.    Here I Am
06.    The Big Magician
07.    Easy Cum, Easy Go
08.    Kiss of the Muse
09.    Who Am I?
10.    The Endless Questions
11.    Got No Self
12.    Angel In My Hell
13.    Purgatory


Lemezborító. Ezzel futottam egy-két kört szintén. A végeredmény ez:



-CbL-

Gyászjelentés+Új gitáros

A minap szeretett gitárosunk, Daisy Moon csendben elhunyt. Új gitárosunk Cider Williams lesz.


2012. jan. 5. 19:09 | még nincsenek kommentek
Kategóriák: Helyzetjelentés, Közlemény, Hírek, Aktualitás Címkék: cider, daisy, gitaros, meghalt, moon, uj, williams
írta: Dr.Melancholia
 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!
Régebbiek | Végére »