Inquisition Playhouse lemezmegjelenés 2012 első felében
Soha még annyi variálás és pöcsölés nem folyt egyetlen kiadványunk körül sem, mint az Inquisition Playhouse esetében. Ahogy telt-múlt az idő, mindig elszórtam egynéhány információmorzsát, amelyek egy része igazából már nem is aktuális. Tulajdonképpen épp ezért nem is baj, hogy 2012-ig vártunk a megjelentetéssel. Ez az anyag most érett meg arra, hogy kiadjuk a kezeink közül.
Persze, sok kérdés felmerülhet nem csupán a lemezzel, hanem velünk kapcsolatban is. Nincsenek kétségeim afelől, hogy volt már, aki eltöprengett, minek is küszködünk mi még mindig, miért nem oszlottunk már fel rég a picsába? Hiszen a koncerteket mostanság általánosságban is sújtó érdektelenség, de legalábbis alacsony részvétel bennünket sem került el, emellett hat éve létezik a zenekar, és mégsem volt soha áttörő siker, de még stabil felállás sem. A zene, amit játszunk nevezhető már-már lejárt lemeznek is, de minimum nem aktuálisnak, mert tombol a dubstep mánia. Szóval, mégis mit akarunk itt? Világot megváltani vagy csak túlélni valahogy? Nem. Igazából csak művelni tovább azt, amit szeretünk, és amiben hiszünk. Mindemellett pedig továbbra is ott van az a hat éve folyamatosan megmosolygott cél, hogy részévé váljunk a zene világtörténelmének. Itt hagyok is egy gondolatnyi szünetet, hogy aki úgy érzi, kikacaghassa magát, aztán beszélek a kibaszott jó lemezünkről.
A magam nevében mindenképp elmondhatom, hogy ugyan nem szeretnék éhen dögleni, de minden áron jóllakni sem. Hogy szeretek zenélni, az csak egy dolog. Ha nem azt csinálnám, amiben valójában hiszek, már rég visszavonultam volna. És ahogy a többieket ismerem a zenekarban, ezt minden bizonnyal ők sem érzik másképp.
Rá is térek a lényegre. Az Inquisition Playhouse-ról elmondtam már egyet, s mást. Aki ezek közül emlékszik bármire is, gyorsan felejtse el. Igyekszem összeszedni a gondolataimat, és minden végleges és lényeges információt leírni most.
Megjelenés. Pontos dátum még mindig nincs, de az már egész biztosnak látszik, hogy 2012 első feléről beszélünk. Ezt úgy kell értelmezni, hogy nyár elején legkésőbb meg fog jelenni, de jelen állás szerint inkább hamarabb. Ami ennek gátat szabhat, maximum az, hogyha egy valamirevaló kiadó időközben felkarol bennünket, és később szándékozik kiadni a lemezt. Más akadályt egyelőre nem látok, előbbire pedig igen elhanyagolható esély van.
Ami száz százalék, hogy a teljes album megjelenését megelőzően a dalok körülbelül felét egyenként fogjuk megjelentetni 2-3 hetes időközökkel. Az első single az Easy Cum, Easy Go lesz, amelyhez még a lemez kiadása előtt tervezzük leforgatni minden idők legkoszosabb magyar videoklipjét. Korábban szó esett arról, hogy a számok egyik felét egy Let’s Play Some Inquisition című demón adjuk ki a nagylemez előtt. Ezt az ötletet azóta több okból elvetettük.
Műfaj. Jó párszor emlegettük úgy ezt az anyagot, mint a valaha készített legmocskosabb pop-rock lemezt. Ez még mindig megállja a helyét, de mindazok megnyugtatására mondom, akik elkezdtek ennek alapján valami Nickelback-ízű produkciót és önmagunk elárulását vizionálni, hogy ettől félnivaló nincs, mert ez a kiadvány legalább annyira Dr. Melancholia lesz, mint a The Source volt, sőt még annál is jobban. Bizton állíthatom, hogy most találtunk rá igazán a saját hangunkra. Az Inquisition Playhouse azt mutatja meg, hogy miként értelmezzük a pop és rock műfajt jelen pillanatban. Ez az értelmezés nevezhető nagyképűen egyedinek is. Elmondható továbbá, hogy a The Source uralkodó elvontságával és melankóliájával szemben ez egy jóval pörgősebb cucc lesz, olykor kimondottan pozitív hangulattal vagy cinizmussal fűszerezve.
Történet. Mint azt már korábban elmondtam, konceptalbumról van szó, tehát a dalok egy történetet fognak elbeszélni, pontosabban annak első felét. Az Inquisition Playhouse cselekménye egy nagybetűs senki álmodozásával, szárnyalni akarásával indul. A figura egy valamikori seggnyaló, aki valósággal koldult az elfogadásért és figyelemért. Magának is sikerül ráébrednie erre, azzal párhuzamosan, ahogy az őt körülvevő világot egyre jobban kiismeri. Az undort, amely egyre csak nő benne, az egyik legnyilvánvalóbb eszközzel akarja rázúdítani a világra: azzal, hogy antihőssé válik egy rockzenekar élén. Álma megvalósul, és keményen oda is mondogat a dalokban, van viszont egy olyan oldala a történetnek, amivel nem számolt. A rock and roll árnyoldalával. Nemcsak azt tapasztalja meg, hogy még gyerekek is a farkán lovagolnának, de azt is, hogy miként veszíti el önmagát a sok szerep közt, és hogyan mérgezi meg ezzel mások életét, személyiségét is. Megmártózik a legsilányabb férfi-nő kapcsolatokban, amelyek elől, valamint új önmaga és az őt egyre inkább nyomasztó, megfojtó világ elől végül belemenekül egy egyoldalú, bálványozó szerelembe, amely által úgy érzi, visszatalált igazi énjéhez.
És ezen a ponton lehet azt mondani, hogy folytatása következik…
Üzenet. Ugyan, kérem! A sztori adott, ez mindenkinek a szubjektív megítélésén múlik. Korábban szerettem én magam megfogalmazni a dalok, lemezek üzenetét. Ma már tudom, hogy ennek nincs értelme. Hiszen a művészet szépsége éppen az, beszéljünk akár irodalomról, festészetről, vagy épp zenéről, hogy ugyanaz a tartalom mindenkiben máshogy csapódik le, más-más gondolatokat, másmilyen érzelmeket hív elő. Szeretném ezt a szabadságot meghagyni mindazoknak, akik hallgatni fogják ezt a lemezt, és legfőképp azoknak, akik szeretnék érteni is.
Számlista. Sok-sok variálás, módosítás után ez a vége:
01. Flying Higher
02. Express Cocksucker
03. Inquisition Playhouse
04. Make a Gun
05. Here I Am
06. The Big Magician
07. Easy Cum, Easy Go
08. Kiss of the Muse
09. Who Am I?
10. The Endless Questions
11. Got No Self
12. Angel In My Hell
13. Purgatory
Lemezborító. Ezzel futottam egy-két kört szintén. A végeredmény ez:
-CbL-
Kategóriák: Helyzetjelentés, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás Címkék: 2012, album, dr, inquisition, lemez, megjelenés, melancholia, new, playhouse, release, uj
írta: Dr.Melancholia
Gyászjelentés+Új gitáros
A minap szeretett gitárosunk, Daisy Moon csendben elhunyt. Új gitárosunk Cider Williams lesz.
Kategóriák: Helyzetjelentés, Közlemény, Hírek, Aktualitás Címkék: cider, daisy, gitaros, meghalt, moon, uj, williams
írta: Dr.Melancholia
Korn - The Path Of Totality
Előre le kell szögeznem, hogy magával a dubstep műfajjal nagyon nem vagyunk sógorok… Éppen ezért, amikor hallottam hírét, hogy a Korn Skrillex-szel készített egy dalt, igencsak vonakodva hallgattam meg. Aztán azon kaptam magam, hogy le vagyok nyűgözve. Kiderült számomra, hogy ez a dupstep sztori kifejezetten működőképes olyan zenei elemekkel ötvözve, amelyek által – nem tudom másként megfogalmazni – kerek lesz ez a történet...
Maga a dubstep ugyanis számomra kicsit olyan jellegű zene, mintha egy electro-rock zenekar muzsikájából elvennénk minden hangszert, kivéve az elektronikát, amely bár nem csupán kiegészítheti, de új szintre emelheti a zenét, önmagában, lecsupaszítva azonban nincs létjogosultsága. A Korn nagyon jól ráérzett arra, hogy mit kell most alkotnia. Az időzítés nagyszerű persze, tekintve, hogy javában tombol a dubstep-őrület. A „The Path Of Totality” igencsak meg fogja osztani a rajongótábort. A kompromisszumot nem ismerő ős-kornosok minden bizonnyal keresztre feszítik majd a bandát ezért a lemezért, az újdonságra vevők pedig szinte biztos, hogy imádni fogják. És igen, lesznek, akik divatból fogják hallgatni. Ők le is fognak szokni erről, amint a dubstep über-trendisége véget ér. Maga a lemez viszont még akkor is meg fogja állni a helyét. Mert ez egy nagyon odabaszós anyag lett.
Először körülbelül 14-15 éves koromban találkoztam a Kornnal, egyébként igencsak felszínes módon, melynek alapján igencsak felszínes gondolkodásmódról tanúbizonyságot téve elkönyveltem őket egy számomra érdektelen, szar bandának. Akkor még véresszájú rockerpalántaként, akinek a rockon kívül minden más zenei műfaj a szarral volt egyenlő, az All in the Family című dalukba hallgattam bele, melynek alapján be is raktam őket a „gagyi hip-hop metal” kategóriába – legalábbis ilyesmit gondolhattam. Maga a dal ma sem tartozik a kedvenceim közé, ám amikor évekkel később, 2006-ban volt szerencsém végighallgatni az Untouchables albumot, rájöttem, hogy valójában mindig is Korn rajongó voltam, csak nem tudtam róla. Persze, az Untouchables már bőven azon Korn lemezek közé sorolható, amelyeket az elvakult ős-rajongók legszívesebben meg nem történtté tennének… Nos, én időrendi sorrendben visszafelé haladva ismerkedtem meg a zenekar munkásságával, és bár az első két album „kuka” hangzásában és nyers dührohamaiban valóban van valami olyan megfoghatatlan erő, amely teljesen magával ragad, azért nem lehet nem észrevenni a Korn művészi fejlődését. Noha leggyengébb anyaguknak a See You On The Other Side-ot tartom, ezen véleményemet az anyagról korántsem annak kísérletező volta indokolja, hiszen pont a kísérletező szellem, a megújulásra való törekvés és képesség az, amit a banda legfőbb erősségének tartok. Éppen ezért vártam olyan izgatottan a The Path Of Totality albumot, amely várakozásaimat beteljesítve azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy tulajdonképpen ez az egyik legjobb Korn lemez, sőt, az egyik legjobb modern rock alkotás, amit valaha hallottam.
Az album nyitódala a Chaos Lives in Everything tulajdonképpen nevezhető egy tipikus Korn nótának, gondolok itt elsősorban a refrénre. Amiben mégis eltér, az a hangszerelés. Már itt szembetűnik, hogy az elektronikáé a főszerep, mindemellett azonban továbbra is ott zúz a gitár és a basszus, teremtve egy igen erőteljes, dinamikus hangzást.
A Kill Mercy Within egy zseniális gitártémával nyit, majd folytatja ezt a zenekar történetének talán legzseniálisabb verze-énektémájával, melyet egy igen fogós, fülbemászó refrén koronáz meg. Véleményem szerint a lemez egyik csúcspontja.
A My Wall számomra az Untouchables hangulatát idézte föl már első hallgatásra is, persze az albumra jellemző dubstep elemekkel felturbózva. Az egyik, ha nem a legborultabb hangulatú szám mind közül.
Ezután el is érkezünk a Narcissistic Cannibal című szerzeményhez, amelyet már jóval a lemez megjelenése előtt meghallgathattunk a banda Soundcloud oldalán. Tulajdonképpen ez volt az, ami végképp tudatosította bennem már az első néhány hallgatás után, hogy valóban valami óriási készülődik. A verze lüktetése valami fantasztikus, a refrén egyenesen lélegzetelállító. Nevezhető akár slágeresnek is, a szó legpozitívabb értelmében.
Az Illuminati annak ellenére, hogy a 11+2 számból álló dalcsokor egyik legmonotonabb darabja, az egyik személyes kedvencem. Nagy szerepe van ebben az énektémának, ami abszolút telitalálat lett, másfelől van egy jó értelemben lehangoló atmoszférája az egésznek.
Ami a Burn the Obedient-et illeti, az album mércéjével mérve a tempósabb, energikusabb tételek közé tartozik. A refrénjét szinte lehetetlenség kiverni a fejedből.
Előbbivel ellentétben a Sanctuary egy kifejezetten vontatott, lassú tempójú dal, amelyben az elektronika domináns szerepe a korábbiaknál is markánsabban érzékelhető. Ismételten a refrénre hívnám fel a figyelmet, amely még akkor is megmentené a szerzeményt, ha alapvetően szar lenne. Márpedig alapjában véve sem az, távolról sem.
A Let’s Go intrója alapján már-már azt gondolhatnánk, hogy egy discoba csöppentünk egy techno party kellős közepére, aztán berobbannak a gitárok, és azt vesszük észre, hogy öntudatunkon kívül bólogatunk a zene ritmusára. A dobtéma nyugodt szívvel nevezhető a lemez legprimitívebb megoldásának, ide azonban nem is kell több. Tipikus példája tehát a „néha a több kevesebb” mondásnak. És már megint az a kibaszott refrén! Valami óriási.
Az első mű, amit hallhattunk az albumról már hónapokkal ezelőtt, a Get Up! mit sem vesztett erejéből, ahogy telt az idő. Még mindig képes voltam úgy meghallgatni, mintha az újdonság erejével hatna, holott a The Path Of Totality megjelenése előtt már rongyosra hallgattam. Egyértelműen az egyik legerőteljesebb dal.
A Way Too Far a megelőző dalokhoz képest egy némileg felejthetőbb darab számomra, ám ha csak ilyen szintű nótákból állna a lemez, már akkor is megérne 10-ből 8 pontot.
A Bleeding Out az album leghosszabb és legművészibb felvezetésével megáldott tétele, nem mellesleg ennek refrénjében kapják a legmarkánsabb szerepet a gitárok, illetve szólnak a leginkább kornosan. A dal vége felé közeledve Jonathan Davisék még egy skótduda szólóval is megörvendeztetnek bennünket, amely a korai Korn lemezek szellemét idézi meg.
Az első bónuszdal, a Fuels the Comedy verze részeiben JD tulajdonképpen rappel, ami nagyon jól passzol a zenei alap energikus lüktetéséhez. Ezen kívül sokadik alkalommal „botlunk bele” egy zseniális refrénbe, amely nekem némiképp Marilyn Mansont juttatta eszembe.
Az special edition záró szerzeménye, a Tension esetében egy olyan dalról beszélünk, ahol az elektronika már nem csak dominál, hanem gyakorlatilag egyeduralomra tör. Mondhatnánk akár, hogy ez egy dupstep szám Jonathan Davis közreműködésével, amelyben némelyik rockdalt is megszégyenítő erő és zúzás van. Még a JD-féle őrült halandzsázásból is kapunk egy adagot, amely ismételten a valamikori Kornt juttatja eszünkbe, ellentétben a zenével, amely még csak köszönőviszonyban sincs azzal. Hogy ez mennyire gond, felfogás kérdése.
Összességében nézve a The Path Of Totality a Korn eddigi legmerészebb kísérletezésének eredménye, amely a lehető legjobban sült el. Hangzását tekintve az album meglátásom szerint a jövő rockzenéjének egy ékes darabja, ami egy olyan utat nyitott meg a zenészek előtt, amelyen nem kizárt, hogy többen el fognak indulni ezután. Minden esetre, ha van valami, amivel a Korn igazán példát mutathat más zenekaroknak, az a tökös hozzáállás önmaguk értelmezéséhez. Sokan pont emiatt gondolják őket hitelüket vesztett, szánalmas zenészeknek, akik rég kiégtek, és kétségbeesetten keresik a kapaszkodókat a hírnevük megtartásához. Szerintem ők rosszul gondolják. Ha a Korn igazán akarná, akkor írhatnának még ezer olyan lemezt, mint a Life Is Peachy. Hála a jó égnek viszont nem akarnak. Ők nem az AC/DC.
Értékelés: 10/10
Személyes kedvencek: Kill Mercy Within, Narcissistic Cannibal, Illuminati, Burn the Obedient, Let’s Go, Get Up!, Bleeding Out, Fuels the Comedy
-CbL-
Kategóriák: Christin megmondja, Aktualitás, Media Címkék: 12th, album, datsik, downlink, dubmetal, dubstep, excision, feed, kill, korn, kritika, lemez, lemezismerteto, lemezkritika, me, noise, noisia, of, path, planet, skrillex, the, totality, uj
írta: Dr.Melancholia
Koncertek decemberben
December hónapban két koncertünk is lesz. A flyerek, illetve fontosabb információk alább tekinthetők meg.
December 16. Metal School (Fontos infók a flyeren!)
December 29. Kék Yuk (3. ker. Fényes Adolf u. 28.)
Kapunyitás: 18:00
Kezdés: 22:30
Belépő: 1000 HUF.
Kategóriák: Koncert, Aktualitás Címkék: 2011, december, dr, fellépés, kék, koncert, melancholia, metal, school, yuk
írta: Dr.Melancholia
Dr. Melancholia - Mit, miért, hogyan?
Minek után már igen bő hat év eltelt azóta, hogy a zenekar megalakult, szükségét éreztem annak, hogy ennyi év után újra elmondjam, mi is a története, lényege nagy vonalakban. Tényleg nagy vonalakban írtam le, de így is igen hosszú lett. Itt nincsenek vastaggal kiemelt részek, nincs kihangsúlyozott lényegi tartalom. Akit nem érdekel vagy nem szeret olvasni, az már most adja fel, és inkább mars Dr. Melancholia lemezt meg filmet letölteni ide: www.drmband.com
Aki nem rettent el a cikk elolvasásától, annak ráér utána töltögetni. :)
Christina bin Laden vagyok, 24 éves férfi, és annyira laza és menő, hogy van egy zenekarom. Dr. Melancholia a neve. De előbb beszélek róla: nem, nem vagyok homoszexuális. „De ember, te női nevet viselsz férfi létedre!” – nos, később megtárgyaljuk sok más mellett ezt a komoly traumát is, előbb viszont beszélek általánosságban a bandáról.
2002-t írtunk, amikor elkezdtem álmodozni a megalapításáról, végül 2005 június 18-ra sikerült az első próbát összehozni, a megalakulást innentől számoljuk. A felállás soha nem volt igazán stabil. Akár türelmetlenség okán, akár a zenei értékek és ízlés megváltozása miatt, akár önmegtagadásból vagy az érdeklődési kör megváltozásából fakadóan, vagy épp egy másik lehetőség igénybevételéből következően, de rendszeresen mentek el tagok a bandából. Nos, legalább egy futballcsapatnyi zenésszel volt szerencsém vagy szerencsétlenségem együtt dolgozni a zenekarban hat év alatt. Valahol érthető, hiszen nem könnyű csinálni azt, amit mi csinálunk. Kezdve ott, hogy Magyarországon az elsők voltunk abban, amit képviselünk – már zenekari szinten. Úttörőnek lenni sohasem könnyű feladat, de én nem is akartam soha, hogy az legyen. Ha egyszerűen csak befutott zenész szerettem volna lenni a saját hazámban, akkor biztos, hogy nem ilyen kemény fába vágom a fejszémet, hanem alapítok mondjuk, egy punk zenekart. Viszont határozott elképzeléseim voltak. A kezdet kezdetén még műfajilag is, hiszen meg tudtam nevezni, hogy milyen zenét szeretnék csinálni. Azt mondtam, hogy dark, gothic, illetve industrial vonalon mozgó együttest akarok alapítani. Ma már ez nem így van. Lehet, hogy az említett műfajok egyes elemei ma is fellelhetők a zenénkben, de korántsem tudatosan. Részemről, manapság ha leülök, hogy elkészítsek egy dalt, egyszerre ezer dolog befolyásolhat, olyan dolgok, amik viszont nem tűrik a műfaji megkötéseket. Mivel ez így van, egy idő után nem éreztem igényét annak, hogy bárminek is nevezzem, amit képviselünk, minek után azonban ezt mások rendszerint elvárják, kitaláltam, hogy egyszerűen „fuck & roll”-ként fogom meghatározni. Vagy épp „shock rock”-ként, amelyet leginkább pejoratív értelemben használnak, ha ráhúzzák egy-egy zenekarra. Engem ez sem tud érdekelni, mert már akkor tudtam, mielőtt megalakultunk volna, hogy mi magunk leszünk a „pejoratív értelem”. Ebben a „pejoratív értelemben” jelenleg a következő felállás működik:
Christina bin Laden – ének
Daisy Moon – gitár
Orcoo – gitár
Rob Jonas – dob
Szóval, az egyik női nevet viselő fickó én volnék... Mindig is tetszett az a gondolat, hogy egy művésznév által azzá válhatsz, amivé/akivé csak akarsz. És a színpadon nincsenek korlátok a sajátjaidon kívül, amiket viszont én magam elég lazán értelmezek. Számomra nincsenek kőbe vésett szabályok, a pillanat dönti el, hogy betartom-e őket vagy sem. Márpedig Christina bin Ladenként nem kell, hogy úgy mérlegeljek, mint Füzi Viktor. A színpadra lépve átlényegülök. Az egy varázslatos hely számomra, ahol gyakorlatilag bármi megtörténhet, és többnyire meg is történik.
Tulajdonképpen a magam részéről ez a fajta a művésznévalkotás ahhoz a korszakhoz köthető, amikor még igen fanatikus rajongója voltam Marilyn Mansonnak. Tizennégy éves koromtól kezdve egyre inkább lenyűgöztek az olyan zenekarok és énekesek, akik a színpadon a zenét kiegészítve olyan show-t produkáltak, hogy az emberek beszartak. Gondolok itt Manson mellett még a következőkre: a korai Nine Inch Nails, Mötley Crüe, Ozzy Osbourne, Alice Cooper, Kiss, David Bowie, Rammstein. A legnagyobb hatást viszont egyértelműen a korai Manson gyakorolta rám, aki egész lényét a művészetének rendelte alá. A Marilyn Manson jelenség leszedte az ember fejét. Szóval, amikor művésznevet kellett kitalálnom, nem volt kérdés, hogy némiképp az ő koncepcióját fogom arcátlanul lekoppintani. Sokáig tettem ezt magával az egész Manson jelenséggel is, és a Dr. Melancholiára ennek okán rásütött bélyegtől bizony, nem volt könnyű megszabadulni. Ez az időszak egyébként 2005-től kb. 2008 közepéig tartott. De vissza a művésznévhez! Marilyn Manson neve Marilyn Monroe szexszimbólum, illetve Charles Manson sorozatgyilkos neveinek összeházasításából született, egybegyúrva ezzel olyan szélsőséges fogalmakat, mint a szépség és a csúfság. Nekem is ilyesmi volt a célom, csak épp nem a szexszimbólum-sorozatgyilkos koncepción alapult. Én Christina Aguilera és Usama bin Laden nevét gyúrtam egybe. Christina Aguilera, mint gyönyörű énekesnő, és az USA kultúrájának egyik ékessége, Usama bin Laden pedig mint állítólagos terroristavezér, de leginkább a 2001. szeptember 11-i tragédia bűnbakja, ezáltal az amerikai nép mumusa, elsőszámú közellensége. Nos, valahova a kettő közé képzeltem el magamat befutott zenészként. Illetve azt gondoltam, hogy ha nem zenész lesz belőlem, akkor terrorista. Valójában tévedtem, mert mindkettő lettem egyszerre.
Hogy miért az amerikai kultúrát vettem ehhez alapul? Ennek két oka van. Az egyik az, hogy alapvetően azok a zenészek, előadóművészek, akik nagy hatással voltak a munkáimra, szinte kivétel nélkül amerikaiak, másrészt úgy vélem, hogy a jelen korban Európának nincs is igazán saját kultúrája. Ennek egyik oka az oly népszerű „multikulti” szemléletmód, ami viszont engem jobban érdekel, az Amerika-majmolás, többnyire általános iskolás színvonalon. Magyarországon például a kimondottan szar, hulladék dolgokat másolják Amerikától, aztán még fel is emelik a magasba, hogy mindenki jól láthassa. Itt van például mindjárt két olyan figura, akik alapvetően énekesek akarnának lenni, de még saját magukat is csupán „előadóként” – nem is előadóművészként, hanem előadóként – merik aposztrofálni: a kiskamaszok körében egekig magasztalt Fluor és SP. Teljesen világos az, hogy rajtuk keresztül mi az a zenei vonal, amit másolni akarnak Amerikától, csakhogy itthon ezt is ezerszeresen lebutítva produkálják. Tinédzser korom óta mást sem láttam a zenecsatornákon, és általában a tévében, a sajtóban, mint hogy ömlik a szar. Ezért döntöttem úgy, hogy olyasmit fogok alkotni, ami megpróbálja felrázni az embereket a média által gerjesztett elsilányodásból, kábulatból. Ami csontig hatóan őszinte és eléggé felkavaró ahhoz, hogy odafigyeljenek rá. Amiben benne lakozik az a fajta őserő, ami soha nem lesz meg egy mesterkélt, pénzcsinálás céljából összerakott produkcióban. Magyarán szólva, az volt a célom, hogy jövök, látok, és jól szétrúgom mindenkinek a seggét, aki elhiteti az emberekkel a szar dolgokról, hogy ezek bizony jók, és azokét is, akik annyira kényelmesek és manipulálhatók, hogy ezt azonnal meg is kajálják. Ahogy telt-múlt az idő, már nem csupán a művészet elkorcsosítása, illetve kiherélése volt a célpont, hanem az a fajta politizálás is, ami manapság folyik a világban. Ha nem akarjuk pusztán Magyarországra kihegyezni a témát, akkor is elmondható, hogy általánosan az a cél, hogy az emberek fogják be a szájukat, és birkák módjára tűrjék, bármit is tesznek velük. Teljesen világossá kezd válni, hogy amit ma demokráciának van pofája nevezni politikusoknak szerte a világon, az valójában nem egészen az, és nem is egészen működőképes. Nem hinném, hogy amikor kitalálták a demokráciát, amely elméletben a nép uralmát kellene, hogy jelentse, arra gondoltak volna, ami ma folyik demokrácia címszó alatt. Egy igazi demokráciában nem a nép van a politikusokért, hanem a politikusok a népért. Egy igazi demokráciában nem engedhető meg az sem, hogy létezzenek tiltott szimbólumok, pláne úgy, hogy tulajdonképpen a társadalom elitje dönti el saját belátása szerint, hogy mi legyen az, és mi nem. Legékesebb példája ennek a hazánkban betiltott horogkereszttel szemben a legálisan használható vörös csillag. Milyen érdekes is ez… mintha a mi hazánknak a vörös csillaghoz köthető politikai rendszer egy kicsit több „gondot” okozott volna… Az én elméletem viszont az, hogy egyiket sem kellene betiltani. Aki akarja, aki hisz benne, használja. Akinek meg bármi fájdalmat okozott, annak jogában áll leköpni ezeket a jelképeket akár képletesen, akár tényleges értelemben. Igazi demokráciában nem korlátozhatnák a szabad gondolkodást semmivel. Márpedig, ha én most nyíltan elkezdeném megkérdőjelezni azt, hogy volt Holocaust, leültethetnének érte. Nos, demokráciában ilyen megtörténhetne? Vagy megtörténhet az egy demokráciában, hogy az úgynevezett kisembert fogdába zárják és súlyos pénzbüntetéssel sújtják, akár párszáz forint érték – mondjuk, épp élelmiszer – eltulajdonításáért, miközben folyamatosan azt látjuk, hogy a súlyos milliókat sikkasztó politikusbűnözők, sőt, nemzetáruló politikusbűnözők néhány kirakatpert leszámítva bármit megúszhatnak? Egyáltalán egy igazi demokráciában érvényesülhet a „pénz beszél, kutya ugat” elv? Merthogy mindenhol ezt látni. Ebből következik, hogy demokrácia nem létezik. A pénz diktatúrájának korát éljük. Akinek van pénze, az szopathat, akinek nincs, az szopik. Az egyre több országban egyre inkább felbukkanó pénzügyi-gazdasági válsághelyzetek pedig előrevetítik már most azt, hogy – talán hamarabb, mint hinnénk – kurva nagy robbanás várható világszerte. Gyakorlatilag egy világméretű puskaporos hordó tetején ülünk mindannyian. Egy harmadik világháborúnak már kész is van a táptalaja. Mi emberek, annyit tehetünk, hogy végre kinyitjuk nem csak a szemünket, hanem a szánkat is, és olyan hangosan kiáltunk, hogy a világ is beleremegjen. A viszonylag hosszú politikai kitérőmnek tulajdonképpen ez a konklúziója. És ez ma már hozzátartozik a Dr. Melancholia üzenetéhez. Való igaz, hogy a közönségünk soraiban igen nagy számban fordulnak elő a 16-18 évesnél is fiatalabb emberek, akik számára nem ez lesz a lényeges a mondanivalónkból, mert őket legkevésbé sem a politika foglalkoztatja – egyelőre. Őket az érdekli leginkább, hogy egy Dr. Melancholia koncerten teljesen elengedhetik magukat, korlátlanul önmaguk lehetnek. Nem kéri őket senki számon, hogy miért van feketére festve a körmük fiú létükre, nem hánytorgatják fel nekik azt, hogy már megint hogy néz ki a frizurájuk, hogy milyen ruhákat hordanak, vagy épp miért is nem járnak templomba, mint a „tisztességes emberek”. Mi az „inkább gyűlöljenek azért, aki vagyok, mint szeressenek azért, aki nem” elven létezünk és gondolkodunk. Ez az elv tükröződik vissza leginkább a dalainkból. Ez persze, korántsem jelenti azt, hogy a közönségünk hozzánk hasonlóan kell, hogy kinézzen. Adódnak ebből időnként félreértések. Vannak, akik csak otthon hallgatják a zenénket, koncertre pedig azért nem járnak, mert „nincs olyan ruhájuk”. Ilyenkor mindig elmondom azt, hogy a lényeg pontosan az, hogy úgy öltözzön fel, ahogy ő jól érzi magát, és még ha ezért bárki meg is szólja, ez így van jól. Másfelől a mi közönségünkről szerencsére elmondható nagy általánosságban, hogy egy befogadó közeg. Soha nem tapasztaltam még olyat, hogy bárkit megszóltak volna azért, mert kilógott közülük. Hiszen pont ez a lényeg: mindenki legyen az, aki lenni akar. És ha ez így történik, akkor Dr. Melancholia boldog panda.
- CbL -
Kategóriák: Üzenet, Christin megmondja Címkék: alakulás, dr, hogyan, melancholia, miért, mit, mondanivaló, politika, történet, üzenet, zene, zeneipar
írta: Dr.Melancholia
RTL Klipverseny - Szavazz a videónkra!
"Now I Do This Way" című 2009-es dalunk koncertklipjét beneveztük az RTL Klub által meghirdetett klipversenyre. Ha szeretnél nekünk segíteni a szavazatoddal, itt teheted meg:
http://www.rtlklub.hu/klipverseny/4497_dr_melancholia_-_now_i_do_this_way
A szavazás többször megismételhető, de egy szavazatot is megköszönünk!
Kategóriák: Helyzetjelentés, Üzenet, Közlemény, Hírek, Aktualitás Címkék: do, dr, i, klipverseny, klub, koncertklip, melancholia, now, rtl, this, videoklip, way
írta: Dr.Melancholia
Szerverhiba
A Freeblog szerverhibája végett a 2011 augusztusa után írt bejegyzések elvesztek. A legfontosabb, jelenleg is aktualitással bíró cikkeket a Google segítségével helyreállítottuk.
Kategóriák: Közlemény Címkék: freeblog, szerverhiba
írta: Dr.Melancholia
Six Years Closer To Hell - Már letölthető!
Six Years Closer To Hell című egész estés filmünk immár ingyenesen letölthető a www.drmband.com oldalról!
A film egy korábban megfogalmazott leírását idézve:
A film egy 106 perces filmművészeti remekmű - minden idők Oscar-díjas rendezői, színészei elmehetnek a picsába -, műfaját tekintve pedig három meghatározással is éltünk: dokumentumfilm, koncertfilm, trash reality.
Ha tudni akarjátok, hogy mely zenekartagok szoptak instant levesért, ki volt az, aki kamerástul és ruhástul zuhant bele a zenélő szökőkútba a Margitszigeten, ki mit gondol a vallásokról, művészetről, rock and rollról, illetve szeretnétek látni a zenekart önmagából kikelve egy hagyományos Dr. Melancholia koncerten, és a szokottól jóval csendesebben és művészibben egy csonka felállásos akusztikus est keretein belül, akkor ezt az igen sok oldalunkat bemutató filmet jó szívvel ajánljuk!
Kategóriák: Helyzetjelentés, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás, Media Címkék: 2011, bin, chirstina, closer, concert, daisy, documentary, dokumentumfilm, download, dr, film, free, hell, ingyenes, jonas, koncertfilm, laden, letoltes, melancholia, moon, movie, orcoo, reality, rob, six, to, trash, years
írta: Dr.Melancholia
Six Years Closer To Hell - Trailer
Ahogy arról már korábban is beszámoltunk, a zenekar hamarosan egy egész estés filmet jelentet meg, mely amatőr felvételek összeállítását tartalmazza a koncertvideóktól kezdve az interjúrészleteken át egészen a legalja reality show elemekig.
A "hamarosanból" mostanra két pontos dátum is lett.
Online megjelenés a www.drmband.com weboldalon (ingyenes letöltésként): 2011.11.02.
DVD megjelenés: 2011.12.14.
A film egy 106 perces filmművészeti remekmű - minden idők Oscar-díjas rendezői, színészei elmehetnek a picsába -, műfaját tekintve pedig három meghatározással is éltünk: dokumentumfilm, koncertfilm, trash reality.
Ha tudni akarjátok, hogy mely zenekartagok szoptak instant levesért, ki volt az, aki kamerástul és ruhástul zuhant bele a zenélő szökőkútba a Margitszigeten, ki mit gondol a vallásokról, művészetről, rock and rollról, illetve szeretnétek látni a zenekart önmagából kikelve egy hagyományos Dr. Melancholia koncerten, és a szokottól jóval csendesebben és művészibben egy csonka felállásos akusztikus est keretein belül, akkor ezt az igen sok oldalunkat bemutató filmet jó szívvel ajánljuk!
A trailer alább tekinthető meg:
Kategóriák: Helyzetjelentés, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás, Media, Humor Címkék: 2011, closer, concert, documentary, dokumentumfilm, dr, elozetes, film, hell, koncertfilm, melancholia, movie, reality, six, to, trailer, trash, years
írta: Dr.Melancholia
The Age Of 9/11
The Age Of 9/11 by Dr. Melancholia
INGYENES LETÖLTÉS ITT!
(Jobb klikk, Hivatkozás mentése más néven)
Kategóriák: Üzenet, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás, Media Címkék: 2001, 2011, 911, age, anniversary, bin, download, dr, free, ingyenes, laden, letoltes, melancholia, of, terror, the
írta: Dr.Melancholia
Két koncert augusztus első hetében!
2011. augusztus 2.
Dürer Kert (Budapest, 14. ker. Ajtósi Dürer sor 19-21.)
Jegyek a helyszínen: 3000 Ft
Jegyek elővételben: 2500 Ft (igényelni a drmofficial@hotmail.com e-mail címen lehet!)
2011. augusztus 6.
Sajószentpéter, Hard Rock Club (Kossuth út 228.)
A belépés INGYENES!
Kategóriák: Koncert, Aktualitás Címkék: 2011, augusztus, club, dr, dürer, hard, kert, koncert, melancholia, rock, sajószentpéter, skizotype
írta: Dr.Melancholia
Albumelőzetes: Easy Cum, Easy Go (demo)
Íme, egy demórészlet immár énekkel együtt az Inquisition Playhouse lemezről! A hozzá készített videóban a "Six Years Closer To Hell" című, készülőben lévő Dr. Melancholia film jelenetei láthatók.
Kategóriák: Helyzetjelentés, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás, Media Címkék: album, albumelőzetes, cum, demo, dr, easy, előzetes, go, inquisition, lemez, melancholia, new, playhouse, preview, teaser, trailer, új
írta: Dr.Melancholia
Eddig tartott a szándékos hallgatás
A cím pedig szándékosan sugall némi negativitást. Akik annyira nem szeretnek minket, hogy még a fotónk sincs a párnájuk alatt alvás közben, meg azok, akik úgy gondolják, hogy nézni egy tutira haldokló zenekar vergődését kínszenvedés, hadd lélegezzenek föl egy pillanatra. Most viszont lehangoló leszek. Nagyon lehangoló.
Tegnap sor került a Dr. Melancholia immáron negyedik felállásának első próbájára. Ennek alapján a zenekar fix tagjai, és így az Inquisition Playhouse éra koncertzenészei a következők lesznek:
Christina bin Laden - ének (talán ez a legmeglepőbb mind közül)
Daisy Moon - gitár
Maxwell Demon - gitár
Rob Jonas - dob
A fent említett csapathoz basszusgitárosként csatlakozik Amola Love session zenész jelleggel.
Ez volt a rossz hír. A jó hír, hogy alig egy hónapunk van felkészülni egy koncertre, ami ugyebár igen kevés idő egy friss felállással, így van rá 1% sansz, hogy felsülünk. Ha sokan imádkoznak ezért kellő szorgalommal az elkövetkezendő egy hónapban, lehet, hogy 10% esélyünk is lesz rá, hogy csúnyán beégjünk. Hogy használt-e az ima vagy sem, azt meg lehet tekinteni itt és ekkor:
Dürer Kert
2011.08.02.
További fellépők: Angelspit (AU), Skizotype, Vespiary, Arx Ymperia
Kezdés: 00:30
Belépő: 3000 magyar forint
Az est fő produkciója természetesen az Angelspit lesz, akik egy órával előttünk, 23:30-kor kezdenek, de mi legyünk öntörvényűek, és önkényesen nevezzük a bulit "Dr. Melancholia visszatérő koncertnek"!
Azt hazudják, hogy a jegyet tőlünk is meg lehet vásárolni előre, így aztán nehogy szarban hagyjatok minket, mert sírni fogunk nagyon! Itt tudtok igényelni tőlünk jegyet: drmofficial@hotmail.com
Mindenki, aki megteszi, annak örök időkön át szexrabszolgái leszünk a másvilágon!
(De szép színes ez a blog.)
És még van két rossz hírem... Ezeket gyorsan leírom, mert már nincs kedvem gépelni.
Az igencsak közeli jövőben (még a lemez megjelenése előtt, tehát egy évtizeden belül) eddig eltelt hat évünk megkoronázásaként kiadunk egy egész estés koncert-dokumentumfilmet kutyaütő bandánkról. A film válogatott, javarészt általunk kamerázott amatőr felvételeket fog tartalmazni, melyek körülbelül fele az elmúlt hat év során rögzített koncertvideók (köztük a nemrégiben megejtett akusztikus est) anyaga. A másik felében Daisy Moon és jómagam kalauzolunk el mindenkit nem mindennapi hétköznapjainkba, illetve beszélünk gondolatainkról, érzéseinkről az élet legkülönbözőbb dolgai kapcsán, és természetesen magáról a zenekarról. Még az is előfordulhat, hogy a teljes film 5%-ában józanul is láthattok majd bennünket. A produkció éppen a vágás-editálás fázisában van, jelenleg is dolgozom rajta, és a mai nap folyamán kapta meg tőlem a "Six Years Closer To Hell", avagy "Hat évvel közelebb a Pokolhoz" munkacímet. Természetesen magyar nyelvű filmről van szó, leszámítva a részegen eszközölt nyelvújítási kezdeményezéseinket, de terveink szerint angol felirattal is elérhető lesz. Epikusan vadbarom anyagra számítsatok!
További rossz hír, hogy közös produkcióra készülünk egy meglehetősen tehetséges és fiatal rapper sráccal, Axl P-vel. Erről egyelőre ennyit árulok el, a végeredményre szintén nem kell sokat várni!
Remélhetőleg arra sem, hogy az új lemezről írjak pár biztató gondolatot... Még meggondolom, hogy írjak-e: meglátjuk, mennyien igényeltek tőlünk jegyet a fent említett koncertre... :)
-CbL-
Kategóriák: Helyzetjelentés, Koncert, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás, Media Címkék: amola, angelspit, arx, axl, bin, christina, closer, daisy, demon, dr, dürer, hell, imperia, inquisition, jonas, kert, koncert, koncertfilm, laden, love, maxwell, melanholia, moon, p, platinalemez, playhouse, rob, six, skizotype, to, vespiary, years
írta: Dr.Melancholia
Akusztikus koncert ma este!
Kezdés: 20:00
Kategóriák: Koncert, Közlemény, Aktualitás Címkék: akusztikus, dr, est, filter, klub, koncert, melancholia, skizotype
írta: Dr.Melancholia
Múlt, jelen, jövő
Mi mindent tanultam meg a zenekar múltjából, mik a jövőbéli tervek a jelen helyzet tükrében, hogyan alakul a felállás, milyen fellépések, illetve újdonságok várhatók tőlünk mostanában? Ezekre a kérdésekre találhatók meg alább a válaszok.
Igyekszem lényegre törően fogalmazni. Hat év alatt megtanultam sok mindent az életről, legfőképp a zenélésről. Megtanultam, mennyire hálátlan feladat az, ha valaki a saját kibaszott hazájában igyekszik prófétává lenni, ahogy azt is, micsoda nehézségekkel jár az is, ha más hazájában teszi ugyanezt. Megtanultam örülni az apró sikereknek, ahogy megtanultam gyűlölni a mellőzöttség, az érdektelenség tényét is. Megtanultam, hogy senkire nem szabad és nem is lehet támaszkodni. Megtanultam lenyelni sérelmeket, félretenni kisebb-nagyobb gondokat. Megtanultam, hogy én sem lehetek egy kibaszott ideál, megismertem a gyengeségeimet, megismertem a pitiánerségemet, a gonoszságomat, és a szánalmas férget saját magamban mindazon pozitívumok mellett, amikről kizárólagos jelleggel szerettem korábban tudomást venni. Eljutottam párszor olyan mélységekbe, hogy azt gondoltam, kész, ennek a zenekarnak vége van, menthetetlen. Feltörve ezekből a mélységekből viszont megtanultam még valamit: nem vagyok fürdős kurva, hogy nyivákoljak és önmagamat sajnáljam. És hogy nem áll jól a mellőzött hősszerelmes szerepe sem. Most, hogy már nem lélegzek senkivel, beleszerettem egy férfibe: abba a rebellis, megmondós szarháziba, aki legbelül mindig is voltam. Hagyom hát őt, hadd szabaduljon el, uralkodjon újra felettem.
Ennyit a dolog személyes részéről. Ami a Dr. Melancholiát illeti, a zenekar 2005-ös megalakulása óta immár harmadik újjáalakulásához érkezett el. Jelenleg úgy fest a helyzet, hogy a megelőző felállásból csupán Daisy Moon gitáros és Én maradtunk meg. Minek után Orcoo barátunk jelen pillanatban Londonban képzeli el jövőjét, és ezáltal lehetetlen volna a továbbiakban együtt dolgoznunk, az ő helyére egy új srác érkezik majd, ahogy a hivatalosan már 2010 januárja óta üres dobos pozíciót is végre betölti valaki. E két személy kiléte egyelőre maradjon nyílt titok. Nyílt titok, mert csupán hivatalosan nem áruljuk el. Ha részegen találtok bennünket és kifaggattok, ezer százalék, hogy kipofázzuk. Szóval, hajrá!
Ismét egy teljesen új Dr. Melancholia van születőben tehát. Hogy miért is nem változtatjuk meg a zenekar nevét ennyi változást követően? Nos, a válasz egyszerű. Ragaszkodom ehhez a névhez, emellett pedig ott van annak ténye, hogy a korábbi felállásokban jellemzően a zenei és egyéb ötletek legalább 95%-a nekem volt tulajdonítható, én pedig még mindig itt vagyok, és itt is leszek. Ennyire jó nekem.
A bennünket kedvelőknek pedig már tényleg nem kell sokat várniuk, hogy nekik is jó legyen, ugyanis küszöbön vannak már az új dalok, ezzel együtt pedig az első nagylemezünk. Ezen a téren történt is néhány koncepcióbéli változás, amelyeket azonban egy önálló bejegyzésben fogok tárgyalni hamarosan.
Teljes felállásos Dr. Melancholia koncertre még legalább nyár közepe-végéig kell várni. Ami teljesen biztosnak tűnik, hogy augusztusban két fontosabb fellépésünk is lesz: egy Budapesten, egy pedig Miskolcon. Addig is, ami száz százalék, hogy Daisy és én akusztikusan előadott saját-, illetve feldolgozásdalokkal fellépünk május 10-én a Filter Klubban 21:00-s kezdéssel. Részletek erről szintén egy külön bejegyzésben lesznek olvashatók. Terveink szerint egyébként a közeljövőben tartunk még néhány ilyen akusztikus estet. Nagy volt a hallgatás az utóbbi időben, de annál több esemény van most készülőben.
-CbL-
Kategóriák: Helyzetjelentés, Koncert, Üzenet, Christin megmondja, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás Címkék: 10, akusztikus, bin, budapest, christina, daisy, dr, est, filter, hírek, klub, koncert, laden, lemez, május, melancholia, miskolc, moon, új, újdonságok
írta: Dr.Melancholia
Veled Lélegzem - új, ingyen letölthető magyar nyelvű dal!
Évek múltán először ismét egy magyar nyelvű Dr. Melancholia dal született, gyakorlatilag a semmiből. Nem tervezett akció volt, az élet írta. Még pontosabban bekaphatja az élet, mert én írtam, így a szerzői jogok is engem illetnek meg, nem őt. Benneteket pedig az illet meg, hogy ingyen letöltsétek minél többen 320 kbps mp3 formájában az alábbi linkről:
A szám történetéről röviden... Még kimondani is hihetetlen, de 14 éve - szent ég, tizennégy éve... - eszméletlenül beleszerettem egy lányba. Aki nem ismer, most feltehetné magának a kérdést, hogy "hát hány éves ez a kibaszott Christina bin Laden?". Annyira még nem vén. Akkor voltam piszok fiatal, mindössze 10 éves. Gondolhatjátok, hogy a lány 14 évnyi hol lappangó, hol fellángoló szerelmet követően ismét a látóterembe került, méghozzá intenzívebb érzelmeket kiváltva, mint bármikor korábban. Az eredménye az lett, hogy szombaton nekiálltam megírni a Veled Lélegzem c. számot, amivel ma, azaz kedd reggelre lettem készen. Házi körülmények között rögzítettem, de élvezhető a minősége, maga a dal pedig egyéni megítélésem szerint nagyon jól sikerült. Ha a ti egyéni megítéléseiteket is olvashatom majd itt, annak örülni fogok! :) És hogy miért magyar nyelvű? Nos, ennyire személyes hangvételű szerzeményt távol állt volna tőlem nem az anyanyelvemen elénekelni. Remélem, mindazoknak most sikerül vele örömet okoznom, akik hiányolták már a magyar nyelvű Dr. Melancholia dalokat, és persze Neki is!
-CbL-
Welcome to the Inquisition Playhouse! - Avagy az új lemezről részletesen
Az igazat megvallva, amennyire szeretek dolgozni egy új lemezanyagon, legalább annyira utálok beszélni róla. Azonban még ha sokszor úgy is érzem, hogy ebben a buzeráns blogban csupán monológokat folytatok le, mégiscsak szükségszerű kinyögnöm pár dolgot, mielőtt megjelentetnénk valamit. Sok más kellemes feladat mellett kijut nekem ez is, amelyet egyébként sem hagyhatnék másra. A többiek megoldják az ilyesmit a maguk kis érvkészletével, ami úgy néz ki, hogy „hát, te vagy az énekes”. Valahol megtiszteltetés ez, ha belegondol az ember, hogy annak idején Ozzy Osbourne-t is ugyanezzel szívatták a Black Sabbath tagjai, néha viszont úgy érzi az ember, hogy legszívesebben csak hátradőlne, és egész nap szopatná a farkát egy félvér luxusprostival. Már ha megtehetné… Ehelyett egy kurva vonaton ülök, útban a teendőim felé, és az új Dr. Melancholia albumról fogok beszélni.
Kezdjük a legszárazabb tényekkel! Egészen biztos, hogy a majdnem pontosan egy órás játékidejű, 15 számot tartalmazó album Inquisition Playhouse címmel fog megjelenni. Egészen biztos az is, hogy fogalmam sincs, mikor. A 2012 decemberére datált világvége előtt még biztosan. Ha addig nem találunk neki kiadót, megy szerzői kiadásban mielőtt itt megszólal a harsona, hogy legalább ahhoz a négyezer emberhez eljuthasson, akik a The Source-t letöltötték. Isten egyébként a minap elárulta, hogy benne vagyok a Top 5-ben, ami a legfőbb bűnösök listáját illeti, Néró császár, Joszif Sztálin, George Bush, és Miley Cyrus mellett. Azt is elárulta, hogy az Inquisition Playhouse lemezzel a lista élére fogok törni.Szóval, az Apokalipszis előtt lesz Dr. Melancholia LP.Van itt viszont valami, amit már az idén magáénak tudhat mindenki, aki magáénak szeretné tudni: egy promóciós EP „Let’s Play Some Inquisition” címmel, amely a teljes lemez 7 kiválasztott dalát fogja tartalmazni. Fizikai megjelenése még kérdéses, annyi viszont bizonyos, hogy ingyenesen letölthető formában elérhető lesz a zenekar hivatalos weboldalán (www.drmband.com). Nevezzük ezt beetetésnek, mert az jó aljasan hangzik.
Pontos dátumot nem tudok mondani, a tények ismeretében azonban sokat már nem kell várni rá. Ami hátra van a munkából, az csupán az éneksávok rögzítése, majd az utómunka. Ezek a munkálatok előreláthatólag március vége-április közepe táján fognak elkezdődni. Ennyit a száraz tényekről, a továbbiakban mindazok, akik az általános iskolában megtanultak rendesen olvasni (tehát akik számára az eddigiek elolvasása nem jelentett komoly időveszteséget és kihívást), betekintést nyerhetnek az Inquisition Playhouse LP (a továbbiakban IP) mélységeibe, annak hátterébe.
Elsőként felmerül a kérdés, hogy miben is fog különbözni a 2009-es The Source (a továbbiakban TS) zenéjétől az új anyag? A legalapvetőbb különbség, hogy zeneileg jóval sokszínűbb és lényegre törőbb. A TS egy kimondottan művészkedő lemez volt, az IP pedig az a lemez, ami szükségszerűen kellett, hogy kövesse. Még mindig vannak művészibb momentumok, ám egészét tekintve jóval slágerorientáltabb megközelítés jellemzi. Talán lesznek, akik emiatt majd úgy vélik, eladjuk magunkat. És nekik van igazuk. Fontos azonban megjegyeznem, hogy a Dr. Melancholia sosem volt és sosem lesz az a kurva, aki kiáll a sarokra, és azt mondja, fizess értem, amennyit gondolsz, csak vigyél. A Dr. Melancholia az a fajta prosti, aki megvárja a kuncsaftot egy szállodai szobában, fix 30 ezret elkér egy éjszakáért, majd amikor már rommá kefélték gumi nélkül, sátáni kacagásba kezd, és bevallja, hogy HIV pozitív. Sokkal egyszerűbben megfogalmazva az IP a legaljasabb lemez, amit valaha volt szerencsém elkészíteni. A kígyó az édenkertben.
A hangzásvilág kiforrottabb, a hangszerelés sokrétűbb, és összességében gitárorientáltabb, mint a korábbi munkáink esetében. Jóval több akusztikus hangszerrel találkozhatunk, mint a The Source-on.
Az IP a Dr. Melancholia felnőtté érését jelenti majd, s egyszersmind a töltényt a fegyverbe.Ha össze kéne foglalnom, zeneileg mit jelent ez az album, azt mondanám, hogy a legkoszosabb pop-rock lemez, amit zenekar művelt. Egy lemezen szerepelnek olyan dalok, amelyeket rádióbarátnak is nyugodt szívvel nevezhetünk, és olyanok, amelyektől egy rádióhoz edzett hallgató a falat kaparja, nem is beszélve azokról a momentumokról, mikor ezek a szélsőségek egy ugyanazon dalban fuzionálnak. Ahogy azt Daisy Moon barátom találóan megfogalmazta, az IP egyszerre egy seggtárás és egy faszbeverés a popiparnak.
Zeneileg jó néhány meglepetéssel kecsegtet. A klasszikusabb Dr. Melancholia vonalat követő dalok mellett számos olyan szerzemény kapott helyet rajta, amelyek új rétegeket szólíthatnak meg.
Ahogy ez mindig is volt minálunk, most is nagy hangsúlyt kapott a mondanivaló, s ez nem csupán a dalszövegekben, hanem már a lemez címében is megmutatkozik.
Az Inquisition Playhouse (Inkvizíció Játszóház) ironikus összefoglaló neve annak a bűnbakképzésnek, illetve boszorkányüldözésnek, amelynek lényege, hogy mindenért, ami rossz, tegyünk felelőssé egy rocksztárt vagy bármilyen hírességet, egy filmet, rajzfilmsorozatot, vagy épp videojátékot. Bármit, ami épp megy, bárkit, aki épp rivaldafényben van. Ezen jelenség kisszerűségére, alantasságára és álságosságára hivatott rávilágítani e kifejezés, nevetség tárgyává téve azt. Ezzel a lemezcímmel ily módon lerójuk tiszteletünket az olyan egykoron bűnbakká tett rock and roll óriások előtt, mint Elvis Presley, Ozzy Osbourne, Alice Cooper, vagy Marilyn Manson.
A lemez tulajdonképpen szorosan kapcsolódik is a rocksztársághoz. Az IP egy történet első fejezetét zenésíti meg, amelynek főhőse egy senkiházi dupla nulla, akinek idővel kinyílik a csipája, rocksztár válik belőle, és kihívja maga ellen a sorsot azzal, hogy képtelen megalkuvónak lenni és befogni a száját, az egész fennálló világrenddel szembeszegül. Eredetileg egyetlen konceptalbum lett volna az elbeszélője az ő történetének, idővel azonban kiderült, hogy ez túl szűk keret a témának, így két részre, azaz két lemezre lett osztva.
Az első részben megtudjuk, honnan jött, miből lesz azzá, akivé válik. Kezdi közellenséggé kinőni magát, bár előre tudja is, hogy ez így lesz. Lényegében csak elindul az úton, amit kijelölt saját magának. Ugyanakkor ezen az úton haladva elbizonytalanodik, eljut egy pontra, amikor már azt sem látja tisztán, ki is ő valójában, úgy érzi, szörnyeteggé lett. Azt gondolja, kiüresedett, ám idővel mégiscsak szembetalálja magát a ténnyel, hogy emberi érzései, gyengeségei nagyon is élnek még benne. Ezek bár keserűséggel járnak együtt, azt is jelentik egyúttal, hogy a szörnyeteg mögött sikerült újra meglelnie az embert.
Maga a történet bár fikció, párhuzamban áll a The Source megjelenése óta eltelt idő alatt általam megélt történésekkel, lélektani folyamatokkal. A dalok hangulatára a 2010-es évem nyomta rá leginkább a bélyegét. A fájdalom legkülönbözőbb árnyalataival, mélységeivel találkozhatunk, kezdve a melankolikus elmélkedéstől egészen a hisztérikus dühkitörésig. Jellemzi egy általános elkeseredettség, amely mellett ugyanakkor ott van a cinizmus, az önirónia, a kemény odamondogatás. Az album üzenete mégis kimondottan pozitív. A lényege, hogy bármi történjék, sose felejtsd el, hogy honnan jöttél, és merj önmagad lenni még akkor is, ha emiatt mindenkivel szembekerülsz. Arról nem is beszélve, hogy használd a szemeidet, és ha szükség van rá, akkor a fegyveredet.
Míg a TS egy történet volt az elembertelenedésről, ezzel ellenben az IP nagyon is emberi, érzelmekkel teli. Életem eddigi legnyomasztóbb és legdurvább dalszövegei kaptak helyet ezen a lemezen, ahogy az eddigi legpozitívabbak és legszebbek is. Amellett, hogy az IP alapjában véve egy történetet zenésít meg, számos dalban olyan gondolatokat, érzéseket fogalmaztam meg, amelyek az albumot a Dr. Melancholia ars poeticájává emelik. Tulajdonképpen nevezhetjük egyfajta útkeresésnek, melynek során mind zeneileg, mind ideológiailag lerakjuk az alapköveinket.
Kik fognak csalódni? Mindazok, akik ész nélküli zúzást, dühöt várnak. Talán ennek is eljön egyszer az ideje, de ez a lemez a legkevésbé sem dühös. Többségében középtempós számokat tartalmaz, amelyek mellett természetesen ott vannak a zúzós és lírai hangvételű dalok is.
Kik lesznek elégedettek? Mindenki, aki képes reálisan látni a helyzetet, ennélfogva tudja, hogy a Dr. Melancholia nem elpuhul, nem feladja az elveit, csupán alanya egy szükségszerű érési folyamatnak. Ha engem kérdeztek, az Inquisition Playhouse az eddigi legjobb munkánk.
-CbL-
Kategóriák: Helyzetjelentés, Christin megmondja, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás Címkék: 2011, 2012, album, alice, bin, black, christina, cooper, daisy, dr, elvis, hírek, inquisition, laden, lemez, lets, manson, marilyn, melancholia, moon, new, osbourne, ozzy, play, playhouse, pop rock, presley, sabbath, some, source, the, új
írta: Dr.Melancholia
Dr. Melancholia vol. 4.
A Dr. Melancholia sosem az a banda volt, ami a stabilitásáról híres. Sokkal inkább vagyunk hírhedtek egyébiránt - ez megint más kérdés. A száraz tények a következők... Már egy ideje tudható, hogy az alapítótagok közül egymagam, Christina bin Laden, a főgeci maradtam meg. Tudvalevő, hogy 2005-ös megalakulása óta a zenekar annyi tagcserén ment már keresztül, hogy az ex-tagokból két együttes is kitelne. És nyílt titok, hogy - egy groteszk szóalkotással élve - a Dr. Melancholiában amolyan "demokratikus diktatúra" működik részemről. A zenekartagok a barátaim, sőt, testvéreim, ezért mindig fájdalmas, ha valamelyiküket el kell engedjem, még akkor is, ha tudom, némelyikük nem örökre szakít a bandával. És remélem, így lesz ez Orcooval is. Mert tőle most búcsúznunk kell - egyelőre.
Orcoo 2008 eleje óta tevékenykedik ebben a sokat megélt kutyaütők gyülekezetében, amit mi Dr. Melancholia néven művelünk. Akkoriban épp Lecter Doktor ex-dobossal alakítottuk újra "A Vég Kezdete" c. demónk felvétele után totálisan széthullott zenekart, amelyben ketten maradtunk. Meghallgatás meghallgatást követett, de sehogy sem találtuk azt a gitárost, aki teljesítené az elvárható szintet, így kezdtem csalódottá válni. A szerencse a véletlen folytán mosolygott rám. Akkoriban épp ráhajtottam egy lányra, akiről aztán kiderült, hogy ismer egy gitárost. Na vajon, ki volt az? Orcoonak épp feloszlott a zenekara, felvettük a kapcsolatot, lehívtuk egy próbára, aztán vártam a csodát. A csoda megtörtént. Csak néztem, hogy az első látásra is nagyon szimpatikus figura mi az istenért izgul annyira, mikor jó néhány számot rövid idő alatt úgy beseggelt, hogy szinte hiba nélkül lenyomta őket elsőre. A próba szünetében kezet ráztam vele, és formálisan, ahogy azt mindig is csináltam, üdvözöltem a Dr. Melancholiában. Orcoo részese volt a zenekar eddigi legerősebb felállásának, amely 2009-re alakult ki, és amelyhez "The Source" című kislemezünk köthető. Akkortájt nem gondoltam volna, hogy valaha is szétpereghet az a faszán összeszokott ötösfogat. Erősebbnek éreztem a bandát, mint bármikor korábban. Először Amola Love, majd Lecter Doktor hagyott el minket, ezt követően a megmaradt triumvirátus a session-dobos Sedivel, basszusgitáros nélkül koncertezgetett. Kibaszottul gyenge év volt a 2010. A végére el is határoztuk, hogy dobbantunk Angliába. Most először írom ezt le nyilvánosan, és magamnak se oly rég ismertem be, de elbasztuk. A körülmények szarok voltak, ez tény, de ha tudjuk előre, nem lépünk szarba. Azonban mégiscsak bánja a fasz! Az embernek időnként el kell követnie hibákat az életben ahhoz, hogy bölcsebbé váljon.
Nos, Orcoo még mindig lát lehetőségeket a londoni létben, így aztán e hónap végén visszaköltözik. Megüresedő helyére egyelőre egy beugrót keresünk, akiből idővel akár állandó tag is lehet, ha úgy alakulnak a dolgok. Előre azonban semmit nem lehet tudni. Két dolog biztos: az egyik, hogy Orcoo-t várjuk vissza szeretettel a zenekarba, amennyiben az események úgy alakulnak, a másik viszont az, hogy Daisy és én sok sikert kívánunk neki, és azt, hogy lelje örömét abban, amibe belefog, bármi is legyen az!
A Dr. Melancholia immár negyedik felállásának megalakítása elkezdődött. Ami teljesen biztos, hogy én, Christina bin Laden maradok mindenkori énekes/dalszerző/szövegíró pozíciómban, kiegészülve Daisy Moon gitáros/dalszerzővel. Ami majdnem biztos, hogy a basszusgitáros pozíciót a 2008-2009-es felállásból ismert Amola Love fogja betölteni, minek után erre irányuló kérdésemre igennel felelt. A dobos, illetve a másik gitáros poszt betöltőinek személyét még teljes homály fedi, bár utóbbival kapcsolatban lefolytattunk már egy-két beszélgetést.
Függetlenül attól, hogy milyen hamar sikerül összeverbuválni az új csapatot teljes egészében, az új lemez készül. Március-április környékén stúdióba vonulok, hogy az éneksávokat felvegyem, addig is folytatom az egyébként már teljesen kész zenei alapok mixelését.
Végül még néhány információ a lemezről...
Inquisition Playhouse címmel fog megjelenni 15 dallal, melyek nagy része még sehol nem volt hallható tőlünk. A megjelenés időpontja, illetve az, hogy szerzői kiadásban vagy kiadó gondozásában fog-e megjelenni, még teljesen bizonytalan. Ami azonban biztos, hogy a lemez megjelenése előtt jóval kiadunk szerzői kiadásban egy promóciós célokra szánt és ingyenesen letölthető kislemezt, ami a készülőben lévő Inquisition Playhouse LP 6-7 kiválasztott dalát fogja tartalmazni, melyek közül az egyikhez, több mint valószínű, hogy a "Got No Self" címűhöz egy videoklipet is fogunk forgatni. A promóciós EP címe és megjelenési dátuma még szintén bizonytalan, akárcsak a klipé, annyi viszont bizonyos, hogy még idén elkészül mindkettő. Az Inquisition Playhouse-ról pedig a közeli jövőben közlök majd egy mélyebb, terjedelmesebb ismertetőt. Ahogy szokásom mondani minden komolyabb változás előtt: a Dr. Melancholia nem szűnik meg, csak átalakul! RnR!
-CbL-
Kategóriák: Helyzetjelentés, Koncert, Közlemény, Hírek, Aktualitás Címkék: 2011, amola, anglia, bin, christina, daisy, dr, felállás, got, inquisition, laden, lemez, london, love, melancholia, moon, no, orcoo, playhouse, self, új, videoklip
írta: Dr.Melancholia
Culture Clash! vol. 2.
Valamivel több mint egy éve megszületett a fejünkben egy buli ötlete, melynek koncepciója az volt, hogy a legkülönfélébb zenei stílusok fúzióját teremtse meg. Elnevezését végül az egyik fő ötletgazda, az egykori Wet Lips frontembere, Estendor Lin találta ki. A név tömör és velős. Benne van minden, ami ennek a bulinak a lényege. Az idei Culture Clash! mindenképp a szélsőségek estéje lesz, a zenéért felelős selectorok (Lin, Orcoo) az est nyitása és zárásaként a poptól a rock and rollon át a kőkemény metalig játszanak majd mindenfélét. A köztes idősávban három zenekar gondoskodik az élő zúzásról, a Velvet Seal, a Dharma, majd a Dr. Melancholia. Ami bennünket illet, van ennek az alkalomnak egy nem éppen kellemes személyes vonatkozása is. Határozatlan ideig ez lesz az utolsó közös fellépésünk szeretett gitárosunkkal, a velünk immár 2008 februárja óta együtt zenélő Orcooval. Úgy döntött ugyanis, hogy a koncert után két héttel visszacuccol Londonba. Daisy és én ezúttal már nem tartunk vele, de ezúton is kívánunk neki sok sikert! Mindazonáltal aki egy kesergős, búcsúzkodó hangulattal terhelt koncertre számít, csalódni fog. Itt rock and roll lesz, nem cipőbámulás! :)
-CbL-
Kategóriák: Helyzetjelentés, Koncert, Közlemény, Hírek, Aktualitás Címkék: 2, 2011, buli, clash, culture, dharma, dr, estendor, kék, koncert, lin, london, melancholia, metal, orcoo, pop, rock, seal, velvet, vol, yuk
írta: Dr.Melancholia
Letöltés - Ajándékcsomag karácsonyra!
Mikor már azt hittétek, üres kézzel hagyunk benneteket karácsonykor, az utolsó pillanatban csalódást kell, hogy okozzunk! Kicsit megkésve ugyan, de kaptok tőlünk egy ingyen letölthető karácsonyi csomagot, benne egy régi új dallal (320 kbps mp3) és egy videó-összeállítással (mpeg2) a Kék Yukban, 2010. szeptember 10-én adott, eredetileg búcsúnak szánt koncertünkből.
-CbL-
Kategóriák: Üzenet, Közlemény, Hírek, Újdonságok, Aktualitás, Media Címkék: 2010, a, bottle, búcsúkoncert, christmas, csomag, download, dr, genie, in, karácsonyi, kék, koncert, letöltés, melancholia, new, pack, video, yuk
írta: Dr.Melancholia